Bezárás
Vélemény

A teljes ellenzéki összefogás sikere a visegrádi régióban is mintát adhat

Vezető képünkön Karácsony Gergelyt, Budapest új főpolgármesterét és az egyesült ellenzék vezetőit látják 2019 október 13-i önkormányzati választás éjszakáján. Fotó: 24.hu

Mintaként kezdenek tekinteni Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában a teljes ellenzéki összefogásra, így akár regionális következményei is lehetnek a magyarországi belpolitikai részleges demokratikus fordulatnak. Összefoglalónkban a magyar önkormányzati választás legfontosabb nemzetközi tanulságairól olvashatnak.

Mondják, hogy a Fidesz “Sztálingrádja” és a demokratikus magyar ellenzék politikai áttörése történt október 13-án a magyarországi önkormányzati választásokon. A kétségkívül meglepetésszerű ellenzéki politikai győzelem és térhódítás nemcsak Magyarországon, de külföldön is nagy visszhangot kapott.

A nyugati sajtó egy önkormányzati választás lokális jelentőségéhez képest szokatlanul bő terjedelemben foglalkozott a magyarországi választásokkal és Orbán Viktor autoriter rendszerének meggyengüléséről. De ami egészen hihetetlen fordulat:

a korábban lesajnált magyar politikai ellenzéket Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában is mintaként mutatják fel a helyi megosztott és láthatóan egy helyben toporgó ellenzék felé.

Magyarországon ugyanis nem csak annyi történt, hogy az ellenzéki pártok bizonyos városokban jól szerepeltek, de megerősítést nyert az összefogás politikája is. Ezzel párhuzamosan óriási hangulatváltozás történt a néhány héttel korábban még a fideszes kormányzati propagandában „ellenzéki roncsderbiként” gúnyolt magyar ellenzéki összefogás pártjaiban és a velük szimpatizáló, majdnem egy évtizedes politikai frusztráció és tehetetlenség érzete alól felszabaduló közvéleményben is.

A magyarországi önkormányzati választások és az ellenzéki pártok politikai fejlődése izgalmas régiós párhuzamokra ad lehetőséget, ha közelebbről megnézzük a visegrádi országok ellenzéki pártjait és a helyi ellenzék általános állapotát.

Szlovákia: „Magyarországon sikerült a lehetetlen”

A képen balról jobbra Miroslav Beblavý, a PS/Együtt koalíció elnöke, Richard Sulík, a SaS párt elnöke, Michal Truban, a PS elnöke, Andrej Kiska, a Népért párt elnöke, Igor Matovič, az OĽaNO mozgalom elnöke, Boris Kollár, a Család vagyunk (Sme rodina) mozgalom elnöke, és Igor Janckulík a szlovák kereszténydemokraták (KDH) parlamenti képviselője látható 2019 október 21-én, az ellenzéki pártok pozsonyi megbeszélése előtt. Fotó: TASR

A képen balról jobbra Miroslav Beblavý, a PS/Együtt koalíció elnöke, Richard Sulík, a SaS párt elnöke, Michal Truban, a PS elnöke, Andrej Kiska, a Népért párt elnöke, Igor Matovič, az OĽaNO mozgalom elnöke, Boris Kollár, a Család vagyunk (Sme rodina) mozgalom elnöke, és Igor Janckulík a szlovák kereszténydemokraták (KDH) parlamenti képviselője látható 2019 október 21-én, az ellenzéki pártok pozsonyi megbeszélése előtt. Nem egyeztek meg, de legalább tárgyalnak. Fotó: TASR

A szlovák ellenzékről jelenleg annyit érdemes tudni, hogy ideológiák, hatalmi szempontok és személyi ellentétek mentén rendkívül megosztott. A Jan Kuciak és menyasszonya meggyilkolása után alapvetően felfordult szlovák belpolitikában nem tudott az ellenzéki térfélen kinőni egy vezető politikai erő. Az új pozsonyi polgármestert és az új köztársasági elnököt adó Progresszív Szlovákia/Együtt (PS/Spolu) pártkoalíció a kezdeti lendület után megtorpant és népszerűségéből is veszített.

A volt köztársasági elnök Andrej Kiska által vezetett új mozgalom a Népért (Za ľudí) sem vált jelentős erővé. Néhány nappal korábban Kiska pártelnök elutasította a PS/Együtt szorosabb együttműködést ajánló javaslatát. A már csak régen nevében “liberális”-jobboldali bevándorlásellenes Szabadság és Szolidaritás (SaS) és az Egyszerű emberek (OĽaNO) a belső ellentéteken kívül különutas politikájukról ismertek. Sőt, legutóbb a szlovák kereszténydemokraták (KDH) is az önálló politika mellett döntöttek úgy, hogy egyébként Szlovákiában legalább három párt hajt a vallásos érzelmű szavazókra.

A centrista pártokon kívül több szélsőjobboldali párt is létezik Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kormányon, Kotleba-pártja (ĽSNS) ellenzékben és teljes politikai karanténben található. A Salvinivel és Le Pennel kapcsolatban álló Ján Kollár mozgalma, a Család vagyunk (Sme Rodina) viszont legutóbb képviselte magát az ellenzéki vezetők találkozóján, de nem minden párt működne velük együtt.

A széttöredezett szlovákiai ellenzékkel szemben áll a kormányzó Smer és az SNS koalíciója, amely ugyanazt a monolit hatalmi tömböt jeleníti meg, amit Magyarországon a Fidesz képvisel. A Smer és az SNS között nem gyakorlatilag ma már nem léteznek jelentős nézetbeli különbségek. A két kormánypárt egy olyan egységes nacionalista-populista szavazótábor kialakításán dolgozik, amilyet a Fidesz is kialakított magának jobboldali-populista, nacionalista jelszavakkal és egy retrográd „kulturális forradalom” – valójában: ellenforradalom – erőltetésével.

A szlovákiai ellenzéki politikusok a múltban lesajnálóan nyilatkoztak a magyarországi ellenzéki pártok siralmas állapotáról. Ha a magyar ellenzék nem képes legyőzni Orbánt, az valójában saját alkalmatlanságuk bizonyítéka, mondták. Csakhogy ezzel a megközelítéssel a szlovák ellenzék önkéntelenül is átvette az orbánista kormányzati propaganda kliséjét az „alkalmatlan” (magyarországi) ellenzékről. Másrészt az sem tudatosulhatott bennük, hogy a magyar ellenzéki pártok milyen körülmények között működnek Magyarországon.

Peter Morvay a szlovákiai Dennik N fősodratú hírportál politikai kommentátora „A magyar ellenzék kezdi érteni, ami szlovák kollégáinak még eszébe sem jut” című írásában ezzel kapcsolatban arra hívta fel az olvasó figyelmét, hogy a lengyel országgyűlési választások is megerősítik: „egy állampárt által vezetett maffiaállam vagy autoriter rezsim legyőzése, jelenlegi tudásunk szerint, másképp nem lehetséges, csak az összes demokratikus politikai erő összefogásával.

Morvay szomorúan tette hozzá, hogy amíg a magyar ellenzéki pártok megértették, hogy nincs más választásuk, addig Szlovákiában még mindig erősebbek az ellenzéki pártok politikusait belengő illúziók és ambíciók, miszerint egyes pártok egyedül is képesek kormányra kerülni. Morvay szerint a szlovák ellenzék most bemutatja, hogyan képes saját magát is likvidálni úgy, hogy még egy ellenzékét elnyomó Orbán-féle autoriter rezsimre sincs szükségük.

A szlovákiai Sme.sk liberális hírportál vezető elemzője, Peter Schutz azt emelte ki az októberi magyarországi fejleményekből, hogy a Fidesz legyőzhető még antidemokratikus körülmények között is. Érdekesség, hogy a Karácsony mögött álló választási szövetségre a DK-tól a Jobbikig Pozsonyból még mindig úgy tekintenek, hogy „sikerült a lehetetlen” – ami egyben a magyar választás legfőbb politikai üzenete is Schutz szerint. A politikai kommentátor kiemelte, hogy a széles körben elterjedt nézet, miszerint Orbánt már lehetetlen eltávolítani a hatalomból, legrosszabb esetben is már csak részben igaz állítás.

Csehország: „Életképes a zöld politika Orbán rendszerével szemben is”

Vít Rakušan, a Polgármesterek Pártja (STAN) elnöke, Petr Fiala, a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke, Marek Výborný, a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) elnöke, Ivan Bartoš, a Kalózpárt (Piráti) elnöke, és Markéta Pekarová Adamová, a TOP 09 alelnöke látható 2019 július 23-án, az ellenzéki liberális pártok együttműködéséről szóló tárgyalások előtt. A Kalózpárt végül a különutas politika mellett döntött. Fotó: ČTK

A képen balról jobbra Vít Rakušan, a Polgármesterek Pártja (STAN) elnöke,Markéta Pekarová Adamová, a TOP 09 alelnöke, Petr Fiala, a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke, Marek Výborný, a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) elnöke és Ivan Bartoš, a Kalózpárt (Piráti) elnöke látható 2019 július 23-án, az ellenzéki liberális pártok együttműködéséről szóló tárgyalások előtt. A Kalózpárt végül a különutas politika mellett döntött. Fotó: ČTK

A cseh ellenzéki pártok, akárcsak szlovák kollégáik, szintén ideológiai, programszintű és személyes ellentétek miatt képtelenek a szorosabb együttműködésre. A Miloš Zeman köztársasági elnök és Andrej Babiš miniszterelnök körül kiépített illiberális hatalmi centrummal szemben a cseh demokratikus térfél is széttöredezett.

Az ellenzék vezető pártjai a középbal, elitellenes Kalózpárt (Piráti) és a jobbközép polgári demokraták (ODS) nagyjából hasonló támogatottsággal rendelkeznek, de mindkét alakulat támogatottságában messze leszakad a kormányzó ANO mozgalomtól. A két nagyobb tömörülést követik a kisebb jobbközép és nemzeti-liberális pártok (TOP09, STAN, KDU-ČSL), és a kormánykoalíció tagjaként politizáló szociáldemokraták (ČSSD), valamint a cseh kormányt kívülről támogató kommunisták (KSČM) és a szélsőjobb (SPD).

A cseh ellenzéki térfélen is idén júliusban megpróbáltak egy szorosabb együttműködést összehozni. A különböző liberális pártok közötti összefogást azonban a Kalózpárt különutas politikája miatt nem lehetett egy széleskörű demokratikus ellenzéki formációvá alakítani. Jelenleg három nagyobb ellenzéki tömb látszik körvonalazódni. Egy konzervatív-jobboldali centrum (az ODS és a kereszténydemokraták, tehát a KDU-ČSL), egy jobboldali-liberális centrum (TOP 09 és a Polgármesterek Pártja azaz a STAN), valamint a balközép, elitellenes Kalózpárt.

Holott, mondják a cseh ellenzéki pártok összefogása mellett érvelők, a legutolsó európai parlamenti választáson leadott szavazatok alapján a cseh ellenzék lenyomhatta volna Babiš kormányzó pártját. Májusban az ODS, a Kalózpárt, a kereszténydemokraták, a TOP09, és a Polgármesterek Pártja a szavazatok 47 százalékát szerezte meg, miközben a kormánypártokra – ANO, szocdemek, kommunisták – a választók mindössze 32 százaléka szavazott. Ha utóbbihoz hozzászámoljuk a szélsőjobboldali Okamura-pártot, az még így is csak a szavazatok 40 százalékát jelentette volna a cseh illiberálisok számára.

Mindeközben a demokratikus térfélről pártot választó cseh szavazópolgárok és civil szervezetek egyre hangosabban követelik az ellenzéki pártok összefogását. Idén nyáron egy cseh állampolgár szólította fel nyílt levélben a demokratikus pártokat az összefogásra. A felhívásról sokat beszéltek, de nem lett politikai következménye. Itt érdemes megemlíteni az idén nyáron több alkalommal többszázezres tüntetést is megszervező Millió Lépés a Demokráciáért civil szervezetet is. A mozgalom pártokon felül áll, céljuk a teljes ellenzéki egység megteremtése.

Michal Berg, a parlamenten kívüli cseh Zöldpárt politikusa néhány nappal a magyarországi önkormányzati választások után Közép-európai zöld ősz című cikkében a lengyelországi, az osztrák és a magyar zöld politika előretöréséről írt. A cseh politikus szerint az „egyesült magyar ellenzék” sikere „Európa nagy részén felkeltette a figyelmet.

A cikkben bemutatta Karácsony Gergely eddigi politikai karrierjét. Budapest új főpolgármesterét olyan progresszív politikusként jellemezte, aki előbb fog közös hangot találni az új varsói (Rafał Trzaskowski), az új pozsonyi (Matúš Vallo) és az új prágai (Zdeněk Hřib) balközép-liberális főpolgármesterekkel, mint hazája miniszterelnökével, Orbán Viktorral.

A cseh politikus szerint Karácsony győzelme nemcsak a magyar ellenzék ügyes együttműködő politikáját jellemezte, hanem az új budapesti polgármester 2013 óta képviselt stratégiájának tényleges és hosszútávú megerősítését is. Azaz: Orbán legyőzése csak az összes ellenzéki párt együttműködésén keresztül valósítható meg.

A cseh zöldpárti politikus szerint Karácsony jó hír Magyarország és Budapest számára is. „Vezetésével a Duna-parti főváros önkormányzata környezetbarát lesz, valamint határozottabban fogja képviselni a lakhatási problémák megoldását, az átláthatóságot és a fenntartható mobilitást.

A zöldpárti cseh politikus szerint, ha Karácsony választási sikerét polgármesterként is folytatja, akkor az világos jelzés Közép-Európa és Kelet-Európa más országai – köztük Csehország – felé is, hogy „a zöld politika még olyan komplikált feltételek között is, mint Orbán Viktor Magyarországa, életképes”.

Kíváncsi voltam, hogy ez az álláspont mennyire általános ma a cseh közvéleményben, ezért megkérdeztem erről a visegrádi ügyekben jártas Martin Ehl újságírót.

A jobboldali-liberális Hospodářské noviny vezető külpolitikai elemzője szerint van egy ilyen általános pozitív hangulat, mindenki lelkesedik a térségben, amikor látták, hogy a magyar ellenzék nemcsak egyesült az önkormányzati választások idejére, ugyanakkor óvatosabb lenne még következtetések levonásával, és megvárná, hogyan működik az ellenzéki összefogás a gyakorlatban.

Ehl szerint a magyarországi ellenzéki összefogáshoz hasonló törekvések Szlovákiában jelentek meg markánsabban, de a megoldásra még ott is várni kell. Ráadásul létezik a lengyel példa is, amikor az ellenzék összefogva próbált elindulni az idei európai parlamenti választásokon, de kudarcot vallottak, ezért a cseh elemző szerint az ellenzéki összefogás nem garantált recept a sikerhez. Ugyanakkor szerinte a magyar ellenzéki siker megmutatta, hogy az egységes fellépés bizonyos mértékig minta lehet a térség országai számára is.

Lengyelország: „Új helyzet van Magyarországon”

A képen balról jobbra Władysław Kosiniak-Kamysz, a Parasztpárt (PSL) elnöke, Katarzyna Lubnauer, a Modern (Nowoczesna) párt elnöke, Grzegorz Schetyna, a Polgári Platform (PO) elnöke, Małgorzata Elżbieta Tracz és Marek Stanisław Kossakowski a Zöldpárt (Zieloni) képviseletében, valamint Włodzimierz Czarzasty, a Baloldali Demokraták Pártja (SLD) elnöke látható 2019 májusában, az ellenzéki Európai Koalíció választási szövetség megalakulásakor. Az EP-választások után az ellenzéki összefogás felbomlott. Fotó: Agencja Gazeta.

A képen balról jobbra Władysław Kosiniak-Kamysz, a Parasztpárt (PSL) elnöke, Katarzyna Lubnauer, a Modern (Nowoczesna) párt elnöke, Grzegorz Schetyna, a Polgári Platform (PO) elnöke, Małgorzata Elżbieta Tracz és Marek Stanisław Kossakowski a Zöldpárt (Zieloni) képviseletében, valamint Włodzimierz Czarzasty, a Baloldali Demokraták Pártja (SLD) elnöke látható 2019 májusában, az ellenzéki Európai Koalíció választási szövetség megalakulásakor. Az EP-választások után az ellenzéki összefogás felbomlott. Fotó: Agencja Gazeta.

Annyit azért érdemes a cseh újságíró kolléga véleményére reagálni, hogy a 2019 májusi EP-választás előtt a lengyel ellenzéki összefogás valóban széles, de nem teljeskörű volt. Kimaradt az Európai Koalícióból (EK) a baloldali Razem, amely a neoliberális politikát képviselő PO-val nem akart közös platformra kerülni. A lengyel ellenzék EP-választási kudarca tehát a teljes összefogás hiányával is indokolható. Az EP-választás után az EK szétesett.

A lengyel ellenzék három nagyobb tömbben várta a 2019 októberi országgyűlési választásokat. Ez a jobboldali-liberális Polgári Koalíció (OK), a baloldali Baloldal (Lewica) és a „sem nem jobb, sem nem bal” Parasztpárt (PSL) voltak. A több részre hulló lengyelországi ellenzék gyakorlatilag esélytelenül vette fel a versenyt a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párttal. Az PO messze leszakadva – 20 százalékkal (!) kevesebb szavazattal – végzett a PiS mögött. A harmadik legnépszerűbb lengyel részleges összefogásnak a baloldali pártok egysége bizonyult.

Részlegesen összefogtak a névlegesen ellenzéki pártoknak tekinthető szélsőjobboldali alakulatok is, de a Konföderáció néven a parlamentbe végül bejutott tömörülés sok ponton a kormányzó ultrakonzervatív PiS-szel hasonlatos. A jelenlegi lengyel politikában a Konföderáció és a korábban említett ellenzéki szövetségek közötti együttműködés gyakorlatilag kizárható.

Ugyanakkor, hasonlóan a cseh EP-választási eredményekhez, úgy a lengyel parlamenti választásokon leadott szavazatok is azt mutatják, ha a lengyel ellenzék teljes egységben indul, legalább esélyt adott volna a választóknak a PiS legyőzésére. A lengyel szenátusi választáson, ahol a száz körzetben egyszerű többség döntött – egy körzet = egy mandátum – ugyanis ellenzéki többség alakult ki.

A lengyel ellenzék ügyetlen kampányát a választások éjszakáján Grzegorz Schetyna, a Polgári Platform (PO) jellegtelen karakterű elnöke tette teljessé, amikor kijelentette, hogy „Varsóból nem lesz Budapest”. Miközben a lengyel ellenzék vezető ereje attól félt, hogy tovább orbanizálódik Lengyelország – a PiS alkotmányozó többséget szeretett volna elérni a választásokon – a szerepek felcserélődtek, és Budapestre érkezett meg a „varsói gyors”, tehát a magyar főváros is ellenzéki polgármestert választott.

De legyünk jóindulatúak a PO elnökével: a magyar ellenzéki választási siker általános meglepetést okozott Lengyelországban is. Az első meghökkenés után most ott is mindenki kivár, és élénken figyelik a magyar ellenzék további sorsát. Ahogy Bogdan Góralczyk, a varsói Európai Központ Egyetem igazgatója és a magyar politika szakértője fogalmazott:

most túl sok a kérdőjel, de ami Budapesten történt, még akkor is, ha „csak” helyhatósági választásról is van szó, kétségkívül egy óriási fordulat. A Fidesz hatalmi monopóliuma megsemmisült.

A lengyel professzor szerint a magyar választások fő üzenete Lengyelországnak, hogy az egyesült ellenzék képes volt megtörni Orbán Viktor hatalmát.

Korábban a magyar ellenzék megosztott volt, az ellenzéki pártok egymással veszekedtek. Karácsony Gergely végül az összellenzéki, Fidesz-ellenes tábor képviselőjévé vált. Az összefogás meghozta gyümölcsét, és levonhatják a következtetést: csak egy közös front tudott ellenállni a magyar állam majdnem minden területét már elfoglaló Fidesz ellen” – nyilatkozta a varsói egyetem vezetője az InteriaFakry.pl hírportálnak.

Góralczyk szerint Magyarországon most teljesen új helyzet van, senki nem tudja megmondani, mi fog történni a gyakorlatban. Szerinte a magyar kormány anyagi zsarolása nem lesz hatékony. Emlékeztetett, hogy Karácsony még a választások előtt Brüsszelben tárgyalásokat folytatott Budapest anyagi támogatása érdekében arra az esetre, ha a magyar kormány a budapesti pénzügyi támogatások megvonásával próbálná büntetni a várost.

Összegezzünk!

A balközép-zöld Karácsony Gergely vezette budapesti egyesült ellenzéki erők győzelme tehát nemcsak Magyarországon, de közvetlenül a visegrádi országokban, és a kelet-térségben is jelentős politikai fejleménynek látszik. Karácsonyék győzelmére Szerbiában is felfigyeltek, ahol az ellenzék, hasonlóan a visegrádi országokban tapasztaltakhoz, szintén megosztott.

Karácsonyék hirtelen jött nemzetközi népszerűsége nem véletlen: a magyar ellenzék valójában egy Trumppal, Putyinnal, Erdogannal a nemzetközi folyóiratok címlapjára együtt kerülő feketeöves nacionalista-populista stabil hatalmát repesztette meg.

A siker értékét növeli, hogy a magyar ellenzék pártok, összehasonlítva cseh, szlovák vagy lengyel kollégáikkal, sokszorosan rosszabb mindennapi körülmények között működnek. A magyar miniszterelnök egyik politikai szövetségesének sem sikerült olyan masszív kétharmados többséget és túlhatalmat kiépíteni, mint az éppen Magyarországon létezik. A cseh Andrej Babiš vagy a lengyel Jarosław Kaczyński továbbra is csak álmodozhat alkotmányos többségről, a szlovák Robert Fico napjainkban szó szerint politikai élet-halál harcot vív.

Vélhetően ha októberben a Fidesz a korábbi választásokhoz hasonlóan újra letarolta volna Magyarországot, akkor a magyar politikai ellenzék alapvető egzisztenciális problémákkal kellett volna, hogy szembenézzen. Elképzelhető, hogy ez a most vagy soha érzés is közrejátszott sikerükben. A szlovák, a cseh és a lengyel ellenzéknek nem kellett még szembesülnie hasonló egzisztenciális problémákkal, ugyanakkor az elkényelmesedett visegrádi ellenzéki pártok számára Karácsonyék győzelme nagyon komoly példaértékű üzenet. A helyi ellenzéki szavazók a sikeres magyar ellenzéki politikai innovációra hivatkozhatnak.

Úgy tűnik, kelet-európai posztkommunista társadalmak válságtünetei leginkább Magyarországon koncentrálódtak az elmúlt években. Mégis, a magyar politikai ellenzék most a kelet-európai jogállamiság és demokratikus berendezkedés újbóli megerősítésére tehet kísérletet, ami segítheti Magyarország reputációjának legalább részleges helyreállítását is. Ezért is nagyon fontos, hogy mi történik már rövid távon például Budapesten, mivel nemcsak a magyar választók, de a tágabb visegrádi régió demokratikus alapállású polgárai is érdeklődve figyelik a magyarországi fejleményeket.

A Karácsony-féle részleges demokratikus fordulat nemcsak magyar, de visegrádi, tehát európai jelentőségű. És ez a felfokozott érdeklődés a magyar ellenzéki szavazók közéleti önbizalmát is növelheti.

Bőtös Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom