Izrael állam és a modern zsidó etnikai nacionalizmus bírálatáról, illetve a Donald Trump vezette Amerikában észlelt növekvő zsidóellenességről is szól az amerikai New York Times nemzetközi kiadásában megjelent majd visszavont és antiszemitának minősített karikatúra.

Óriási vitákat váltott ki a New York Times nemzetközi nyomtatott kiadásában egy hete megjelent karikatúra az amerikai zsidó diaszpórában. Az amerikai liberális napilap először az újság weboldaláról távolította el a képet, majd a nyomtatott változatban bocsánatot kért. A lap utólagos mérlegelés szerint az ábra „támadó” volt, és és egy „téves ítélet” következtében jelenhetett meg, amit „mélyen sajnálnak”, valamint biztosították olvasóikat, hogy „ilyen többé nem fordul elő.” A karikatúrát a napilap online közleményében antiszemitának minősítette.

Hasonlóan vélekedett az amerikai Rágalmazás Elleni Liga (ADL), az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC), több amerikai kongresszusi képviselő és médiaszemélyiség, de Trump elnök és Mike Pence alelnök is.

Az izraeli politika bírálata nem antiszemitizmus

Antonio Moreira Antunes karikaturista 45 éve rajzol politikai karikatúrákat. A portugál művész Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök párosát ábrázoló rajzát nem tartja antiszemitának. Ahogy a művész fogalmazott a Jerusalem Postnak, ő csak az „izraeli politika kritikáját” fogalmazta meg az ábrán, és nem érti azokat, akik antiszemitának látják munkáját.

„Trump kiszámíthatatlan, romboló és gyakran vak politikáját Netanjahu növekvő radikalizmusa bátorítja. A jelenséget egy vak ember (Trump) és egy vakvezető kutyával (Netanjahu) ábrázoltam. Mivel Portugáliában az izraeli miniszterelnök kevésbé ismert, ezért rajzoltam még rá a Dávid-csillagot, amely Izrael állam szimbóluma és nemzeti zászlójuk központi eleme,” indokolta meg emailben rajzát a karikaturista Jerusalem Post érdeklődésére.

A portugál hazájában bővebben is kifejtette az Expresso napilapnak álláspontját a nagy vitát kiváltott rajzáról.

„Karikatúrám a Palesztinában az ENSZ és nem a zsidók rovására bűncselekményeket elkövető izraeli politika kritikája. Olvasatomban az ábra Benjamin Netanjahu politikáját bírálja, amely Donald Trump védelmében részesül. Trump helyezte át az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe és ismerte el a várost, mint Izrael fővárosa, Trump volt az, aki először lebegtette meg a Golán fennsík és a Gáza Övezetben több területi foglalás elismerését, amelyek mind az Oslói megállapodás végét és a verbális, a fizikai és a politikai erőszak növekedését jelentik a térségében. Ez egy vak politika, amely figyelmen kívül hagyja a palesztinok szempontjait.”

A bírált alkotás értelmezését Antunes karikaturista a CNN-nek is részletezte. „A jobboldali zsidók nem képesek elviselni a kritikát, azt állítják, hogy üldözik őket, sokat szenvedtek, és ez antiszemitizmus. (…) Bírálóimnak azt kéne észrevenni, hogy ez egy politikai és nem vallási ügy.”

„Miért nem kritizálhatom az izraeli politikát anélkül, hogy azonnal antiszemitának mondjanak?” – kérdezett vissza végül a portugál a Jerusalem Postnak írt emailjében.

A Haaretz baloldali izraeli napilap publicistája szerint nem antiszemita a karikatúra.

A kozmopolita, progresszív balról nézve a karikatúra általános stílusjegyeit felvonultató rajz nem tűnik antiszemitának. A rajz szimbólumai könnyedén dekódolhatók. A kutya fejében Netanjahu izraeli miniszterelnököt ismerhetjük fel, nyakában a Dávid-csillag Izrael államot jelképezi. A vak, kipával a fején Netanjahu után loholó Trump elnök pedig az izraeli politikát meggondolatlanul támogató amerikai elnököt mutatja meg a görbe tükörben.

Magyarországon Seres László, a neokohn.hu konzervatív-liberális zsidó hírportál főszerkesztője bírálta a karikatúrát. Seres szemében Antunes „egy Izrael-gyűlölő portugál karikaturista”, a rajzot közlő New York Times szemléletét pedig egy belpolitikai huszárvágással a patkányozó MSZP-hez hasonlította.

A karikatúra vélelmezett antiszemita jellegét a New York Times jobboldali publicistája foglalta össze.

Bret Stephens szerint ez a kép könnyedén megjelenhetett volna egy másik korban a náci hetilap Der Stürmer felületén is. Szerinte problémás a zsidó kutyaként való ábrázolása, ahogy a kicsi, de engedelmes zsidó vezeti a képen a robosztus és a benne vakon megbízó amerikait. Stephens szerint az amerikai baloldal által gyűlölt Trumpot a karikaturista elzsidósítja az elnök fejére rajzolt kipával. Az engedelmes szolga valójában irányítóként viselkedik, ami a publicista szerint a zsidók által irányított politikusok antiszemita toposzát eleveníti fel.

„A karikatúra olyan sok antiszemita toposzt kipipál, hogy már csak a dollárjel hiányzik”, utal a publicista a játékgépek jackpotjára.

Természetesen nacionalista szemmel nézve antiszemitának is értelmezhető az ábra, de ez az elnagyolt és általánosító értelmezés pontosan arra hívja fel figyelmet, milyen veszélyes, ha Benjamin Netanjahut és a világ zsidóságát Izrael állammal akarja azonosítani a befogadó.

Anticionizmus =/= Antiszemitizmus

Mégis, akkor mit érthet félre a magyarországi konzervatív Seres László vagy az amerikai konzervatív Stephens? Azt, hogy az anticionizmus nem egyenlő az antiszemitizmussal.

Itt elsősorban az olyan, gyakran a diaszpórában élő, asszimilált, kettős vagy többes identitású emberekre gondolhatunk, akiknek egyik világhírű képviselője a magyar zsidó származású Soros György. Az amerikai üzletembert Izrael állam miniszterelnöke országa ellenségének tartja.

Soros, Izrael, a cionisták és Orbán

Az Orbán-Netanyahu találkozó remek alkalmat adott, hogy a Soros család életén keresztül, bemutassuk a két világháború közötti magyar zsidó dilemmákat, a neológ vs cionista törésvonalat a mai izraeli politika főbb jellemzőit és azt, hogy Izraelben miért nem kedvelik Soros Györgyöt.

De ugye azt sem gondolja senki komolyan, hogy azok a konzervatív ortodox zsidók, akik hitük szerint tagadják Izrael állam megalakulását – értsd: a Messiás eljövetele előtt nem létezhet Izrael állam – antiszemiták lennének?

Vagy a szekuláris, republikánus Izraeli Szövetségi Köztársaság támogatói is antiszemiták lennének, mert Izrael államot nem nemzetállamként, hanem föderatív elv alapján képzelik el?

Nem beszélve azokról a politikusokról, akik megengedőbbek az antiszemitizmus felé, de ezzel párhuzamosan a zsidó nacionalizmus lelkes támogatói. Az amerikai Richard Spencer neonáci aktivista páldául „fehér cionistának” tartja magát, mindeközben Izrael államot a fehér emberek számára egy olyan mintaországnak látja, amit az Egyesült Államokban is meg kellene valósítani.

De hasonló érdekes jelenségeket tapasztalhatunk Magyarországon is, ahol a magyar kormány egyszerre folytat antiszemita propagandát és Izrael-barát politikát.

Hogyan lehet egyszerre Izrael-párti és antiszemita is a magyar kormányzati propaganda?

Ön is elgondolkodott, vajon mi lehet a magyarázata, hogy a Fidesz környékén rendszeresen felbukkanó antiszemita jelenségek ellenére az Orbán-kormány az utóbbi időben Izrael állam óriási barátjának mutatja magát, az izraeli miniszterelnök pedig rendszeresen kiáll a magyar miniszterelnök mellett? Megmagyarázzuk.

Egyszerűen arról van szó, hogy a 21. század második évtizedében már életszerűtlen úgy gondolkodni, hogy egy államalakulat kizárólag etnikai nacionalizmuson alapul. Hiába van most reneszánsza a törzsi, etnikai nacionalista politikának – vö: Orbán Magyarországa – ennek a koncepciónak a bírálata nem jelenti az adott nép vagy nemzet gyűlöletét.

A konzervatív értelmezés módszertani kritikája

A karikatúra esetében a probléma a konzervatív megközelítésben van: Seres vagy az amerikai Stephens Izrael államot egy laza mozdulattal a világon mindenhol létező zsidó emberek megtestesülésének tekinti és ugyanezzel a lendülettel bármilyen, a modern zsidó nacionalizmusra, Netanjahu nacionalista politikájára vonatkozó bírálatot antiszemitának minősít.

Ez az elképzelés, miszerint Izrael a világon élő összes zsidóval egyenlő lenne, pedig a modern zsidó nacionalizmus, a cionizmus terméke. A cionizmus a zsidó filozófia és a zsidó kultúra, gondolkodás alapján alakult ki, amelynek gyökere pedig a judaizmusban, azaz a zsidó vallásban található.

Mint minden nacionalizmus, a modern cionizmus is magában hordozza azt a belső ellentmondást, amire a nemzetállamok korának végén ez a koncepció nem tud kielégítő választ adni: hogyan épüljön fel egy modern polgári társadalom, amelyben többféle (nemzeti, etnikai) identitású ember él?

A modern cionizmus lényege ugyanis egy telepes-kolonialista egy etnikailag tiszta, izraeli állam létrehozása volt az egykori brit mandátum Palesztina területén, amelyen a 20. század elején arabok éltek. A modern zsidó nacionalizmus ideológiája a világ zsidóságának Palesztina területén való összegyűjtésén és a modern időkben ott lakó arab népesség elleni háborúkon alapult és alakult tovább.

A modern zsidó nacionalizmust bíráló anticionista nyelvezet azért ütközik problémákba és lehet könnyedén félreérteni, mert szükség szerint mindig csak a judaizmus nyelvezetén tud megszólalni.

Márpedig ezt a zsidó nacionalizmus képviselői könnyedén át tudják fordítani antiszemita váddá. Véleményem szerint ez történt a portugál karikatúrájának értelmezése során is.

Amerikai diaszpóra vs Izrael

A karikatúra körül kirobbant vita egyébként Izraelen kívül legalább annyira szól a diaszpórában élő amerikai zsidóságról is. Azonban – akárcsak a határon túli magyarok és a magyarországi magyarok esetében – a diaszpórában élő zsidók és Izrael állam érdekei bizonyos témákban egybeeshetnek, de eltérő fejlődésen mentek keresztül, nem azonosak egymással.

Napjaink amerikai zsidó identitásának központjába Izrael került, ami alapvetően az amerikai liberális zsidóságot hozta kényelmetlen helyzetbe. Ezek az emberek Amerikában, kisebbségi pozícióból, a multietnikus pluralizmus védelmében érvelnek, másfelől, ugyanabból a pozícióból kénytelenek bírálni Izrael etnonacionalista politikáját.

Nem véletlen az sem, hogy a Steve Bannon és a Richard Spencer féle amerikai antiszemita és Izrael-barát nacionalisták épp ezt az ellentmondást használják ki, amikor cionistának nevezik magukat.

A karikatúra azért kerülhetett be a New York Times oldalára, mert Amerikában az anticionista érvelés Izraellel szemben a fősodratú média részévé vált. Ahogy a CNN összeállításából kiderült: a Times vélemény-rovatában az anticionista érvelést használók lehetnek többségben, addig a newsroomban (hírszerkesztés) inkább az izraeli nacionalizmussal szimpatizálók dolgoznak.

Ez utóbbi képviselője a már feljebb idézett Stephens is, aki egyébként pont a NYT vélemény-rovatában dolgozik és van kisebbségben véleményével. Vélemény-cikkében bírálta anticionista kollégáit is, miszerint „amíg ők az antiszemita képeket és érveket átkeretezik, mint Izrael bírálata, addig ezt politikai érvnek és nem etnikai előítéletnek fogják tekinteni.”

A kérdés már csak az, vajon hogyan lehet bírálni – politikai alapon – a zsidó nacionalizmust és etnikai államkoncepciót anélkül, hogy Stephens vagy a hozzá hasonlóan gondolkodó jobboldali konzervatívok ne etnikai előítéletnek fogják fel?

Az antiszemitizmus és a fehér felsőbbrendűség kapcsolata

A karikatúra körül kirobbant vita értelmezésekor nem lehet eltekinteni Trump elnök Amerikájától sem. A különböző statisztikák szerint az észak-amerikai országban növekszik az antiszemita jellegű bűncselekmények száma. A karikatúra megjelenése után néhány nappal egy fehér felsőbbrendűségben hívő amerikai neonáci intézett terrortámadást egy dél-kaliforniai zsinagóga ellen. A támadásban egy ember meghalt. Az elkövetőt az új-zélandi muszlim mecsetekben tömegmészárlást végrehajtott fehér terrorista motiválta.

Az amerikai politikai jobboldalon többen azonnal összekötötték a karikatúrát és a terrortámadást. Izraelben egy Likud párti politikus szintén a new yorki újság és a kaliforniai terrotámadás közötti összefüggést hangsúlyozta. A neokhonos Seres László szerint „a tettek mezejére lépő szélsőséges jobboldali vagy iszlamista tetteseknek aztán tökmindegy, jobbról vagy balról kapják-e az ideológiai igazolást cselekedeteikhez.”

Az amerikai és magyar konzervatív kommentátorok egy dolgot felejtenek el: az antiszemita és a muszlimellenes támadások a fehér felsőbbrendűség gondolatához vezethetők vissza. Seres és amerikai kollégái egyszerűen figyelmen kívül hagyják Orbán és Trump nacionalizmusát azért, mert Orbán és Trump is Izrael-barát és muszlimellenes álláspontot képvisel.

Ez az álláspont azért veszélyes, mert az etnikai és nacionalista alapú gyűlölet nem válogat és könnyen célpontot válthat Magyarországon is. Az ADL napokban közzétett felmérése szerint az amerikai antiszemita támadások 71 százalékáért a fehér felsőbbrendűség hívei a felelősek. De emlékezzünk a pittsburgi zsinagógában fél évvel korábban elkövetett mészárlásra is, amelynek elkövetője szintén a fehér felsőbbrendűség híve volt.

Eközben Seres úgy érvel, hogy a magyar zsidók azért szerencsések, mert „sem a kádári állampárt, sem a mostani utódai nem utaztak hivatalos antiszemitizmusban.” Mintha a Neokohn főszerkesztője nem tudná, hogy Magyarországon az antiszemita jelenségek hagyományosan a jobboldalon jelennek meg. Említsük itt meg a jobboldali-populista Orbán-kormány antiszemita kampányát, amelyet Soros György arcképével folytatott éveken keresztül.

Persze a szándék világos: a nemzetközi közbeszédben fősodratúvá váló anticionista Izrael-kritikát elsősorban baloldali gondolkodók fogalmazzák meg, ezért ez a fejlemény adott lehetőséget az Orbán-kormány számára is, hogy Magyarországon is megpróbálják áttolni a baloldalra az antiszemita jelenségeket. Az elképzelésben van logika, de ahogy az Index.hu is fogalmazott, „a kormány antiszemitizmus-áthárító programja (…) döcög.”

Mi a tanulság?

Összefoglalva, ha valaki egy karikatúrában a műfaj szabályainak megfelelően egy politikai jelenséget szándékosan túlzó módon mutat be a témában, és nem képes egyértelműen különbséget tenni „Izrael” és a „zsidó” szavak jelentése között rajzában, akkor azt könnyedén antiszemitának fogják érzékelni. A portugál művész több nyilatkozata alapján jóhiszeműen feltételezhetjük, hogy nem antiszemita szándék, hanem az izraeli politika bírálata késztette a karikatúra megrajzolására.

Csakhogy a rajzon ez az egyértelmű distinkció nem látszik, ezért az alkotásra az antiszemitizmus árnyéka is rávetült. Ezt a gyanút az amerikai jobboldal pedig kíméletlenül felerősítette, és eszkalálta a történetet: a kritikus baloldalt tette felelőssé az antiszemitának vélt ábra megjelenéséért, illetve a karikatúrát összekötötte a san diegoi-i zsidó imaházban elkövetett, halálos áldozattal járó terrorcselekménnyel is. Ez az, ami nem történhet meg. A nacionalista jelenséget kritizáló a progresszív baloldalnak az antiszemitizmus gyanúját is el kell utasítania.

A kezdő képen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnök párosáról szóló karikatúráját látják, amely eredetileg az amerikai New York Times nemzetközi kiadásában jelent meg 2019 április 25-én. A lap napokkal később bocsánatot kért a karikatúra közléséért, és azt állították, hogy a rajz antiszemita toposzokat tartalmaz.

Írta: Bőtös Botond