Bezárás
Románia

Kedves magyar nacionalisták, ne Juncker elnöknél, hanem Apponyi grófnál tiltakozzatok!

Erdély és Románia egyesülése, ahogy a Monarchia és a történelmi Magyarország (Hungária) felbomlása, egy tucat nemzet számára hozta el az önrendelkezés lehetőségét, a magyarok számára a régóta vágyott tiszta etnikai nemzetállamot.

Tiltakozó cikkek sora jelent meg a kormányzati propagandamédiában Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnökének minapi strasbourgi felszólalása kapcsán. Ismert: az EB-elnök a román államelnöknek azt mondta Klaus Iohannis román államfőnek az Európa Parlamentben, hogy “Erdély Romániához csatolásának centenáriuma nem csak román, de európai ünnep is”. 

A komplett kormányzati propagandagyár ontotta az elmúlt két napban az áldozatpózzá merevedett kirohanásokat. Az origo.hu, a pestisracok.hu, a figyelo.hu, a 888.hu, a demokrata.hu, a lokal.hu, a ripost.hu, a magyarforum.hu, a kurucinfo.hu, a mandiner.hu, és még legalább fél tucat, a híreket csak átvevő fake news weboldalon kívül a magyar kormány, a Fidesz-KDNP, és annak jobboldali-nacionalista ellenzéke, az LMP, és a Momentum tiltakozott az elnök szavai miatt.

Külön kiemelem Bayer Zsolt Orbán-közeli publicista, a magyar kormányzati dilisajtó ikonikus alakjának egészen penetráns zsidózását az ügy kapcsán. Bayer természetesen a 21. századi fasiszták jól bevált taktikáját alkalmazta, amikor kódolta antiszemita üzenetét. Ezúttal “Az örök zsidó” antiszemita nemzetiszocialista propagandafilm címét parafrazálja és írja, hogy “itt az ideje, hogy falhoz basszuk az örök Junckert.” Bayer úgy ír egy absztrakt Junckerről, mintha az tértől és időtől függetlenül mindig a magyarság vesztét okozta volna. A zsidóság, mint absztrakt toposz jelenik meg a náci “dokumentum”-jellegű propagandafilmben is, amely, többek között, a németországi inflációért és munkanélküliségért a zsidókat teszi felelőssé. A filmet ma Németországban kizárólag felvilágosító kommentárok mellett lehet vetíteni, Bayer közpénzből ontja az uszító náci propagandát.

Felmerül a kérdés, mi ez az elementáris düh a magyar nacionalista pártok soraiban, amely frusztráció az állampárton át, a háziellenzék egy részéig terjed.

Először is: Erdélyt és a történelmi Magyarországot senki nem vette el tőlünk, hanem mi, magyarok váltunk érdemtelenné irányítására, mert elidegenítettük a magunktól a nem magyar ajkú nemzeti kisebbségeket, illetve, az első világháborút a vesztes oldalon fejeztük be. Tényleg azt gondoljátok a magyar közgondolkodás nacionalista térfelén, hogy valaki sajnálni fog minket, mert olyan helyzetbe kormányozták elődeink az országot, amit saját maguk teremtettek?

Tényleg ott tart a magyar politikai elit jó része, hogy tiltakozó közleményt ír Juncker elnöknek, mert az gratulált és európai ünnepnek nevezte a román nemzet egyesülését és önrendelkezési jogának kiteljesedését? Az LMP vagy a Momentum miért nem Apponyi grófnak ír tiltakozó üzenetet, a magyar kormány miért nem Tisza István háborús politikája és a birodalmi gondolkodása – vö: Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz csatolása – miatt háborodik fel?

Miért kínos beismerni a magyarosítást?

Trianonnal kapcsolatban a magyar politikai elit egyetlen dolgot tehet: hamut szór a fejére és elnézést kér a környező nemzetektől, amiért milliókat – magyarokat és nem magyarokat – elüldöztek hazájukból, és vagy megtagadták tőlük az anyanyelvi oktatást – a nem magyar nyelvű iskolákat bezárták, az elemi népiskolákban a magyar nyelvet vezették be, a nemzetiségi szervezeteket, egyesületeket felszámolták és állami, magyarosító intézményeket hoztak létre –  így a magyar állam nem jelentett vonzerőt számukra.

Trianon szomorú története – mert az volt – kísértetiesen ismétlődik napjainkban, amikor a Tiszta István-féle szűklátókörű, háború-fetisiszta, a harminc milliós magyar birodalom nacionalista, párhuzamos valóságában, kényszerpályán vergődő magyar politikai elit az Európai Unió ellen uszít. Egyébként is: Lépjetek ki az Eu-ból nyugodtan, senki nem fog utánatok sírni.

De Magyarország nemcsak a 21. század elején, a 19. század végén sem tudta követni az európai változásokat. A nyugat-európai demokratizálódás a dualista Hungáriában sem társadalmában, sem politikai berendezkedésében nem jelent meg. A kor uralkodó eszméje, a liberális nacionalizmus, fokozatosan faji motívumokat is tartalmazó konzervativizmussal töltődött fel, megerősödtek az antidemokratikus erők. 

A magyar szellemi élet mintha egyhelyben toporogna: Jeszenszky Géza, Magyarország volt külügyminisztere 32 évvel ezelőtti könyvében – Az elvesztett presztízs – megírta, hogyan és miért alakult ki a történelmi Magyarországról negatív kép. Juncker kijelentése miatt kitört aktuális nacionalista hőbörgés is azt mutatja, hogy a magyar nemzet mentálisan mennyire nem érkezett meg a 21. századi Európába sem, mennyire nem érti, hogy az Európa-projekt több, mint az EU-s alapok. Nem lehetséges ennyire nem tudomást venni a körülöttünk létező világról és csak az európai alapoktól várni az anyagi támogatást.

Nem lehet csak akkor tudomást venni a szomszédainkról, amikor a zsidó világösszeesküvés nevében egy kitalált ellenséggel szemben együtt uszíthatunk a menekültek ellen. Ez az oka, hogy a Visegrádi Négyek miért nem több a mai napig egy érdekszövetségnél, mert a csoportot csak a közös gyűlölet, de nem az együttműködés és egymás kölcsönös megismerése vezeti. Visegrád halott.

Trianon, a felsőbbrendűség elvesztése

Európai magyarként őszintén tudok örülni a románok nemzeti ünnepének, mert ezt az európai nemzetek számára olyan új dimenziót felkínáló közösségben teszem, mint az Európai Unió, amelyben szabadon utazhat es vállalhat munkát román és magyar ember is. Létezne magyarországi állampolgár, aki, ha úgy dönt, nem tudna szabadon, bármikor elutazni Romániába, Erdélybe és ott házat venni, vállalkozást indítani, akár letelepedni?

Létezne olyan erdélyi magyar, aki, ha úgy dönt, ne tudna Magyarországra vagy Európa bármely országába emigrálni és munkát vállalni? Az erdélyi magyarok nemzeti jogait a román állam biztosítja, az esetleges kisebbség-ellenes túlkapásokat nemzetállami és európai szinten is meg lehet vizsgálni. Soha a világtörténelemben még ennyire békés módon nem élt egymás mellett német és francia, de román és magyar sem. Mi ez, ha nem a trianoni döntés által okozott elszakítás megszüntetése? Vagy esetleg másról lenne szó?

A trianoni neurózis, mint “nemzeti fájdalom”, nem is az objektív tények, hanem a felsőbbrendű pozíció elvesztése miatt fáj annyira a magyar nacionalistáknak. De egy nemzet nagyságát és tiszteletét soha nem az adott nemzet területének nagysága határozza meg – ezt nekünk, magyaroknak is meg kéne egyszer tanulni. A közép-kelet-európai térségben el kellene tudni fogadnunk a valóságot, közel száz év után, hogy partneri szerepre vagyunk ítélve a többi kis, a német és az orosz nyelvterület közé szorult néppel együtt.

Kik az igazi lúzerek?

Magyar honfitársaim, gondolkozzunk: az első világháború végén a Monarchia morálisan és katonailag is szétesett, gazdaságilag siralmas állapotba került. Semmilyen valódi esélye nem lehetett, hogy a háborúban vereséget szenvedett, katonailag szétesett, védekezésképtelen Hungária, később Magyarország megvédje egykori határait. Lehet hibáztatni Károlyi grófot és a szélnek eresztett magyar hadsereget, de nem volt realitása, hogy az ország egykori határait megvédjük. Egy esetleges katonai ellenállás csak állandó katonai konfliktusokba torkollott volna a magyaroktól elidegenedett szomszédos népek lakta területeken.

A Monarchia dezintágrációja szükségszerű volt, még ha ezt a mai napig nem tudatosítottuk. Ennek egy oka van: képtelenek voltunk kisebbségeinkkel együtt élni. Bármilyen kisebbséggel. A szűklátókörű magyar nacionalizmust nem érdekli a másik véleménye. Éppen most üldözzük el Budapestről a Közép-Európai Egyetemet is! Aki másképp gondolkodik, mint a hatalom, az takarodjon az országból? A szomszédos nemzetekről csak annyit tudunk, hogy nem éri meg róluk semmit tudni. Inkább mártírpózba vágjuk magunkat és megfulladunk saját, a történelmi-, és mindig mások által bántott nemzeti komplexusaiban.

Az igazi lúzerek nem a baloldalon, hanem saját őseik múltjában élnek. Tessenek inkább arról megemlékezni, mi volt a szerepünk a történelmi Magyarország felbomlásában. Előtte azonban tegyük fel a kérdést magunknak: hány magyar és nem magyar akar a mai Magyarországon élni? De aki a távozást választja, ő sem magyarságáról és magyar önazonosságáról mond le, hanem arról a fojtogató és szabadságellenes légkörről, amit a jelenlegi rezsim teremtett. Az Európai Unióban bárhol megmaradhatok magyarnak, de Magyarországon nem maradhatunk tovább másképpgondolkodónak.

Túllépni saját árnyékunkon

Gróf Apponyi Albert sértődött mondata akár a mai külügymniszter szájából is elhangozhatna: “Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját!” 1920-ban egyetlen ország sem halt meg, tűnt el, a nap másnap is feljött az égre, a Föld forog tovább. Ha szigorúan is nézzük, a trianoni döntés történelmi igazságtétel volt mindkét fél szemszögéből. A magyarok végre jelentős kisebbségek nélküli, saját nemzetállamban élhettek tovább, a román (és a többi egykori nemzetiség) nemzeti önállóságra lelt új hazájában. 

Panaszkodást, siránkozást, hogy ez így nem fog működni, az pedig amúgy nem fog működni, szinte csak ezt hallani ma Kelet-Európából. Egy párkapcsolat is válságba kerül, ha az egyik fél folyamatosan kritizál, és ő maga semmit nem javasol, hogyan javítsanak az együttélésükön. Ha valamit építeni szeretnénk, azt úgy nem lehet, hogy folyamatosan a másik szemére hányjuk, mi történt húsz, ötven vagy száz évvel ezelőtt! Egy bizonyos ponton szükséges a megbocsátás művészete el kell tudni engedni bizonyos témákat.

Egy nemzet bölcsessége saját hibáiból való okulás. Olvasva a reakciókat, sajnos, ezt a mai napig képtelenek vagyunk elsajátítani. Kiábrándító, hogy az új, fiatal generációkat megszólító pártok – LMP, Momentum – is folytatja az évszázados magyar nacionalista sérelmi politizálást. Ha nem tudunk túllépni saját árnyékunkon, nem fogjuk érteni a mai világot és annak kihívásait sem, és nem lesz semmilyen érdemi mondanivalónk a felnövekvő új magyar generációk számára. Ne lépjetek apáitok kitaposott és sok nyomorúságot, szenvedést hozó útjára, hanem forduljatok a szomszéd és az európai nemzetek felé, ismerjétek meg egymást és építsétek fel együtt az új Európát!

Tanulságok

Dehogy sértette meg Juncker a magyarokat! Trianonért, Erdély elcsatolásáért elsősorban saját sovinizmusunk és a magyar politikai elit nacionalizmusát okolhatjuk. Az Európa-projekt erről szól: saját nacionalizmusaink meghaladásáról és a közös felelősségvállalás és kulturális sokszínűség felvállalásáról.

Egyébként Juncker hiába meggyőződéses európai polgár, de ha valaki hazájában adóparadicsomot épít ki, még ha azt legálisan is teszi, azt ne válasszuk már meg semmilyen európai tisztségre!

A kezdőképen a Kétfarkú Kutyapárt “Make Hungary Smaller Again” elnevezésű ábráját látják.

Írta: Bőtös Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom