Tovább folytatódik Közép-Európában az 1990-es demokratikus rendszerváltás vívmányainak megsemmisítése. Kedden a Nyílt Társadalom Alapítvány (NYTA) hivatalosan is bejelentette: áthelyezi központját Budapestről Berlinbe. Történik mindez jó néhány év törvényi szigorítása, és a magyar kormány folyamatos nyomásgyakorlása után.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

A minimális reménykedésre, miszerint mégsem végzi ki a hatalom a civil szervezeteket és a Közép-Európai Egyetemet, csak addig volt esély, amíg nem jött a hír, hogy az új parlament első törvényi intézkedése az ún „Stop Soros” csomag elfogadása lesz. E rendelkezés szerint a külföldi támogatású intézményeket jelentősen – 25 százalékos illeték befizetésével – megadóztatnák.

Soros György alapítványát még 1984-ben alapította szülőhazájában, Magyarországon, ahonnan gyerekként menekülnie kellett, mert a Dunába lövés vagy a lengyelországi gázkamrák vártak rá és sorstársaira. Soros Nyugaton – előbb Angliában, majd az Egyesült Államokban – képezte magát, és törvényes úton meggazdagodott.

Nem kell Sorost szeretni, hogy elismerjük: határozott elképzelése van az emberi társadalmak fejlődéséről, amely, többek között, a vélemények sokszínűségében, és a mindenkori, demokratikus úton választott hatalom ellenőrzésében nyilvánul meg. Az utóbbi években a térségben valami egészen más tendencia erősödött meg. Ami a mai nap történt, szomorúan és világosan mutatja, hogy

Közép-Európa harminc évvel a berlini fal leomlása után sem vált Nyugat-Európa részévé.

Orbán Viktor miniszterelnöknek sikerült a magyar társadalmat csaknem teljesen uralma alá hajtani, a kormánypárt szinte mindent ellenőriz. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) nincs valódi politikai ellenzéke, az ellenzéki média csaknem teljesen megsemmisült. És ebben a kontextusban az a hír, hogy a NYTA-nak menni kell, önmagában is roppant szimbolikus jelentőségű.

Soros és alapítványa már a rendszerváltást megelőző időszakban is egy határozott irányt támogatott, és ez az átláthatóság, ellenőrizhetőség, és a pluralizmus volt – mind olyan érték, amely szálkát jelenthet egy olyan hatalmi központ számára, amely nem akar elszámolni a közvagyonnal és politikai teljesítményével, illetve egy kizárólagosan kiválasztott ideológiát képvisel.

Nem véletlen, hogy a 90-es években a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetemet elsőként Prágából, Csehszlovákiából űzték el, 1991-ben. Pedig Soros direkt azért vitte elsőként Prágába a CEU-t, mert el akarta magáról a nemzeti részrehajlást vádját terelni, nem magyar egyetemet akart, hanem közép-európait. De a két ország önállósodása és szétválása felfokozott nacionalista légkörben történt, és egy ilyen hangulatban egy sokszínű, soknemzetiségű diákokkal teli intézmény léte tarthatatlanná vált.

Visszaemlékező cikkünkből kiderül: Václav Klaus hasonló álindokok mentén üldözte el Csehországból, Prágából, mint most Orbán Viktor üldözi el Budapestről a CEU-t. Az egyetem már Bécsben nyitja meg másik campusát, és nyilván csak idő kérdése, mikor hagyja el a magyar fővárost.

Egészen rendkívüli kultúrsokk: egy ország saját állampolgára által alapított, legmagasabb szinten jegyzett intézményét saját akaratából űzi el az egyetem ellen hozott rendkívüli és személyre szabott törvényeivel, önként lemondva ezzel rengeteg tudományos, kulturális értékről, és élményről amellyel a jövőben saját állampolgárait továbbra is gazdagíthatta volna.

A Nyílt Társadalom Alapítvány mai napon bejelentett és a CEU – várható – budapesti távozása komoly jelzés, hogy az 1990 utáni világra nyitott Közép-Európa újra bezárkózik. Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország, amely a kommunista diktatúrából kiszabadulva egy nyitott világban érte el társadalmi, gazdasági fejlődést, most drámai módon változik, és önként lép hasonló útra, amely egyszer már a térség vesztét okozta.

A 19-20. század első globális változásai és társadalmi átalakulások bezárkózáshoz, és a tömeggyilkosságokkal, népírtásokkal, városok, országrészek pusztulásával teli második világháborúhoz vezetett. Akkor a magyarok a Monarchia államberendezkedési modelljét és gazdasági eredményeit tehették örökre a sírba, amit mentálisan és fizikailag sem hevert ki a nemzeti emlékezet, ha létezik ilyen.

De emlékezzünk arra is, hogyan bukott el az előbb említett Monarchia államberendezkedési reformja. Ferenc Ferdinánd és a nemzetiségek igazságosabb berendezkedésű Monarchiát képzeltek el a sok helyi nacionalista politikai elit állandósuló acsarkodásával szemben, ami a korabeli magyar politikai elit ellenállásán bukott el végleg.

Kísérteties, de a Monarchia etnikai magyar politikai elitje a Kiegyezéstől kezdve folyamatos szabadságharcot vívott Bécs és a birodalmi politika ellen, a budapesti kormányok mind jelentősebb különállást próbáltak kivívni a Monarchián belül, miközben a közhangulat és a politikusok jó része háborúról, és harminc milliós Magyar Birodalomról álmodozott. A párhuzamos álvalóság akkor sem működött, tudjuk, mi lett a vége, Trianon.

Most, amikor a nemzetállami mesék hamis valóságával politizáló Orbán és régiós társai újra felélesztették az egykori szemfényvesztő ígéreteket, és a nyugati világban is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg – Trump és a brexit – újra nagyobb az esély, hogy az egyébként is kiszolgáltatott közép-európai társadalmak komolyabb bajba is kerülhetnek, mint amit egy alapítvány kikényszerített elköltözése okozhat.

Írta: Bőtös Botond

Akarsz róla beszélni? Kövesd olvasóink fórumát az Átlátszó-klub Facebook-oldalát!