Do toho

Bőtös Botond Visegrád (V4) blogja

Egyéb

A nemzetállam halott. Avagy: a Macron & Merkel tandem ma a legjobb dolog Európában a könyvnyomtatás feltalálása óta

 

Vajon ki mondja a magyaroknak, hogy kimaradnak a tovább egységesülő Európai Unió belső magjából?

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

A holland nagykövet körüli balhé és Putyin, orosz elnök magyarországi látogatása eltakarta azt a magyar külpolitikai kudarcot, erősebben fogalmazva, alapvető nemzetstratégiai hibát, amelyet az Orbán-kormány augusztus végén követett el. Történt: az új “V4”, azaz a Slavkovi Háromszög (S3) – Ausztria, Csehország, Szlovákia – és Macron, francia köztársasági elnökkel találkozott Salzburgban, csakhogy ebből a randevúból minket – azaz: Orbánékat – simán kihagyták.

Alapozó: a brexit után az Európai Unió alapító atyái eldöntötték: nem várják meg a működési zavarokkal küszködő EU teljes szétesését, és alapvető reformokkal, minden eddiginél szorosabb együttműködés alapján, felrázzák, új alapokra helyezik az európai együttműködést. Az elképzelés jelenlegi munkaneve „mag Európa”, „nukleáris Eu”, „az Eu belső magja”, „többsebességes Európa”, whatever. Ez az új nekigugaszkodás olyan viták végére is pontot tehet, hogy akkor kell-e, jó-e nekünk az Európai Egyesült Államok – korábban ugye még így emlegették a projektet.

Amit már most tudunk: ez az új csoport, a belső mag, a jelenlegi eurózóna országaira épül, de nincs kizárva, hogy olyan államok is a tagjai lehetnek, ahol momentán még nem fizetnek euróval. Csehországban például a teljes politikai elit – szembemenve a lakosság jelenlegi véleményével – támogatja az eurózóna tagországainak csoportjába történő megfigyelői státus létrejöttét. Az erre irányuló kérést a cseh miniszterelnök a héten nyújtja be.

Az olvasónak igaza van, akkor már ma is többé-kevésbé létezik egy többsebességes Európa, még ha a két csoport közötti megoszlás egyelőre csak pénzügyminiszteri szinten jelenik meg. A tervek szerint, első körben, gazdasági és védelmi területen várható szorosabb együttműködés, például közös költségvetés megtervezése, közös pénzügyminiszter kinevezése, illetve az Eu mag külső határainak védelme.

A konkrétumok részletes kialakításával még meg kell várnunk az őszi német választásokat, de 2017 decemberében már sokkal többet fogunk tudni.

Ami biztos: az elmúlt napokban – Merkel felhatalmazásával – az Eu alapító atyák egyike, a francia köztársasági elnök, Kelet-Európában randevúzott azokkal, akik hajlandóságot mutatnak a szorosabb együttműködésre. Nem babra megy a játék, elég nagy a tét, és ennek megfelelően ezt a kérdést csak egyszer tették fel:

akartok-e az EU belső magjához tartozni, elkötelezettek vagytok-e egy szorosabb európai integrációban?

Történelmi időket élünk: a Nyugat láthatóan – a brexit hatására – belátta, Kelet-Európa felzárkóztatása nélkül az Eu, mint projekt kudarcra van ítélve, ezért tárgyalóasztalhoz ültek.

Itt lenne például a történelmi lehetőség a bérek felzárkóztatására, amely 27 éve az egyik legnagyobb panasza Kelet-Európának. Ez Magyarország tragédiája: amíg nálunk mindössze egy ex-fideszes oligarcha személyes bosszújának manifesztációja pörget egy baloldali tematikájú, de hazugságon alapuló, szemfényvesztő választási programot, addig Szlovákiában, Csehországban kormányzati szinten kezdtek el tárgyalni az EU belső magjához tartozó országokkal a bérek kiegyenlítéséről.

Hazugság az állítás, hogy Macron csak a francia érdekeket képviseli a szociális dömping témakörében. Amikor egy kelet-európai cég minimálbért fizet egy Franciaországban dolgozó munkásának, az minden, csak nem korrekt és normális. Kinek lesz attól jó? Igen, a cég tulajdonosának, a munkavállalót 19. századi szinten használja ki. Ráadásul a jelenség nem csak nyugaton létezik: ha Macron elképzelése megvalósul végre, akkor a mi régiónkban is megszűnik az olcsó munkaerő és egy ukrán vagy vietnámi is hasonló bért fog kapni, mint egy magyar/szlovák/cseh, stb.

Macron és Merkel most Kelet és Nyugat közötti különbséget szeretné csökkenteni, mert látják: ebből fakad az Európai Uniót megosztó több nagy konfliktus is (brexit, migránsválság, bérszínvonalkülönbség, stb).

Nem Hollandiát kell kurvaanyázni, hanem Eu-partnereinkkel tárgyalóasztalhoz ülni.

Ennek természetesen ára is van, de erről is lehet és kell nyíltan beszélni: a nemzeti szuverenitásból, több területen, vissza fognak venni az EU belső magjához tartozó tagállamoknál. Még mielőtt nemzethalált és hazaárulózást kiabálnál, nyugi.

Orbán Viktor is tudja: a nemzetállam halott és nincs jobb dolog ma Európában a könyvnyomtatás óta, mint a Merkel-Macron tandem megjelenése.

A magyar tragédia az, hogy Orbán újra választást akar nyerni és nem fogja elárulni híveinek: a 21. században a nemzeti érdekek képviseletét leghatékonyabban úgy lehet képviselni, ha a 19. századi elavult nemzetállami keretek helyett, nemzetk feletti csoportokban, klubokban működsz együtt más nemzetek képviselőivel.

Ebből a hazugságból és önsorsrontó politikából lett elege a cseheknek és a szlovákoknak is. De ezért halott Visegrád és jött létre Slavkov is, mert a csehek és a szlovákok felismerték: ha a francia-német tandem és az orosz lehetőség közül kell választani, nem kérdés, hova tagozódnak. Az egykori Csehszlovákia politikai elitje úgy gondolja: számukra sokkal fontosabbak a nagy európai országok, mint a visegrádiak. Mégis, mit várhat Pozsony és Prága, több éves teljesítményük alapján, Budapesttől és Varsótól?

Lengyelország és Magyarország kezében nincs egyetlen ütőkártya sem, gazdaságilag elhanyagolhatóak, igazi hamiskártyások. Ha nem akarnak tagok lenni az Eu belső magjában  senki nem fogja őket visszatartani, mert azért arra se Budapest, se Varsó ne számítson, hogy a Nyugat nagyon marasztalni fogja őket. Ne legyen kétségünk: a német és az orosz nyelvterület közé eső kis népek előtt ez a két választás áll: vagy egy méltóságteljes tisztelgés a franciák és a németek előtt vagy egy méltatlan megalázkodás az oroszok előtt. Nincs harmadik út!

A szlovákoknál és a cseheknél működik a természetes túlélési ösztön. Szlovákiában csak a neonáci Kotelba-párt és az egyre inkább fasizálódó, egykor szebb napokat megért, euroszkeptikus Szlovák Liberális Párt – együtt az Orbán-féle Fidesszel – nem érti vagy képtelen felfogni, hogy Európa és az EU brutális változások előtt áll. A visegrádi csoport egy illiberális klub marad, zsörtölődő és nacionalista sérelmeiket puffogtató Local Pride Warrior (LPW) hőzöngőkkel.

Félreértés ne essék: a dotoho blognál kevesebb nagyobb rajongója van a térség országai közötti együttműködésnek, de jelenleg a Vasfüggöny által Európától leválasztott és mesterségesen elszeparált országok közötti gyűlölködésen alapuló összjátéknak nincs sok értelme. A közös érdek az lenne, ha Visegrád egy benelux-féle csoporttá alakulna, az EU belső magján belül.

Természetesen nem igaz a magyar kormánypárti propaganda, de még a Fidesz-távoli média állítása sem, miszerint a franciák új kisantantot szeretnének a térségben vagy éket akarnak verni a V4 államokközé. Frászkarikát!

Macron most hozta el Kelet-Európába a saját agendáját, csakhogy a lengyelek és a magyarok már hosszabb ideje művelik a saját illiberális politikájukat. Ráadásul sem a szlovákok, sem a csehek nem várhatnak tőlük semmit. A szlovákok és a csehek gazdaságilag teljesen Németországhoz vannak kötve, éppen ezért könnyebb lesz nekik az élet az eurózónában, mint a lengyelekkel vagy a magyarokkal, akiknek jelenleg is komoly problémáik vannak.

Arról nem is beszélve, hogy optikailag mennyire más, ha egy ország miniszterelnöke a francia elnökkel randevúzik és nem az orosz elnökkel.

Az Eu belső magjának kialakítása egyben a Nyugatnak is új esélyt adhat, hogy tanulnak eddigi hibáikból és inkább partnereknek, egyenrangú tárgyaló feleknek tekintik a kis méretű, alig lakott kelet-európai országokat is. Amelyek, ráadásul, méretükhöz és létszámukhoz képest sokkal nagyobb teret és lehetőséget kaphatnak az Eu-ban.

Erre most mind esély van – ezt az esélyt és lehetőséget veszi el a magyaroktól Orbán. Magyarország elszigetelődött és csak a kerítésen kívüli vicsorgás maradt.

Bőtös Botond
[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Megosztás