Pénteken átadták Orbán Viktor Emlékművét, a 67 215 férőhelyes új Puskás Ferenc Stadiont Budapesten. A gálameccsre Uruguay ellen 27 ezer tiszteletjegyet osztottak ki.

Támogasd a munkánkat
pólóvásárlással!

Az 5,3 milliós Szlovákiának 22 ezer fős, a majdnem 40 milliós Lengyelországnak 58 ezer férőhelyes „nemzeti” stadionja. A csehek legutoljára tizenkét éve akartak „nemzeti” stadiont felépíteni, de végül azzal az indokkal utasították el, hogy a 10,6 milliós ország 1,3 milliós fővárosába egy 40 ezer fős stadion megalomán elképzelés. A csehek azóta is megvannak „nemzeti” stadion nélkül. Sőt, egy poros, külvárosi prágai reptéren tavaly fellépett a Rolling Stones is – lám, ahhoz sem kellett „multifunkcionális, nemzeti tér”.

Az új Puskás Aréna esetében félrevezető a sokszor említett „nemzeti” jelző is. Ez az elnevezés – a folyamatosan újrajátszott törzsi Vérszerződés-giccsdalok ellenére – a kormányzati lopás sikosítója: csupán fájdalommentesebbé teszi a műveletet.

Mert milyen kormány az, amely az emberek boldogulása helyett presztízsberuházást valósít meg – minden áron? Parancsuralmi.

Elég, ha az új épület szimbolikus terét nézzük: az új Puskás pontosan a totalitárius kommunista diktatúra idején felépített Népstadion helyén épült meg. Ez a tény is azt tükrözi, hogy Magyarországon az idő megállt és a nép demokratikus gondolkodása Észak-Korea vagy Fehéroroszország szintjén megrekedt.

Ahogy a 20. században, úgy a 21. században is a nép lemond az ellenvéleményről, lemond a politikai ellenzékiségről és lemond a szabad és független sajtóról is, úgy hagyja magát elvarázsolni, ha piros-fehér-zöld csillámport szórnak a szemébe.

Pedig a posztkommunista örökség, a Népstadion ikonikus, de korszerűtlenné váló épületének elbontásával lehetőség nyílt volna Magyarország számára, hogy a jelenlegi városi trendeket követve a valódi igényeknek megfelelő stadiont építsen – szerényebb méretben a város szélére.

Az új Puskás esetében nemcsak az a felháborító és elfogadhatatlan, hogy sokszoros áron, átláthatatlan finanszírozással építették meg, de a józanul gondolkodó emberek számára az sem lehet kétséges, hogy egy ilyen méretű stadion teljesen felesleges Budapesten és a projektből elborkaizott pénzt akár a sportágra, a magyar futball-utánpótlásra is lehetett volna fordítani.

„Panem et circensis” – a magyar karaván halad tovább. Jegyezzük meg, a rómaiak legalább magas színvonalú szórakoztatásról gondoskodtak stadionjaikban, miközben a magyar foci évtizedek óta hanyatlik, amely tendencián a „futballbarát” kormány sem volt képes változtatni.

Közhely, de érdemes most itt is leírni: az állam által épített sportlétesítményeknek a társadalom valóságos igényeire kellene reagálni.

Egészen elképeszt az önbecsapás mértéke, hogy miközben Magyarország területének több mint a fele az Európai Unió legszegényebb vidékei közé tartozik az Eurostat statisztikája alapján, eközben kormánya saját jelentéktelenségének és ostobaságának óriásemlékművet állít: magyar vagyok, nagy stadionom van. Talán csak Észak-Koreában érvel ehhez hasonlóan a helyi diktatúra.

Sajnos az a helyzet, hogy az új Puskás a fideszes kormányzati propaganda eszközévé vált, amelyben a sport huszadrangú fejezet. Ráadásul a „nemzeti” agenda izzadtságszagú és a 21. században már anakronisztikus és kényszeres erőltetése mindent felülírt. A jelenlegi kormánypárt mindezt képes olyan kínosan giccses rossz és színvonaltalan módon előadni, hogy még az olyan emberek is elfordulnak a focitól, akiknek egyébként semmi bajuk nincs a sportággal.

Az új Puskás a Fidesz kisebbrendűségi komplexusban szenvedő erőszakos és megalomán kormányzásának szimbólumává vált, a korrupcióra épült maffiaállam egyik hamis ékköve, a liberális demokráciától elfordult magyar társadalom posztkommunista-nacionalista történelmi öröksége. Ez van: az új megalomán Puskás nem a magyar futball, hanem az orbáni maffiaállam és gigantikus „nemzeti” korrupció szimbóluma.

Ilyen erővel építhettünk volna egy óriási lőteret a Balaton alatt is, semmivel sem jelképezte volna halványabban a magyar jelen időt.

A tanulópénzt tehát újra alaposan megfizettük. Csak abban bízhatunk, ha hatvan év után a kommunista diktatúra stadionja (Népstadion) helyén épült posztkommunista-nacionalista emlékművet (Puskás Aréna) is elhordják, és utódaink immár kellő történelmi tapasztalat birtokában építik meg az új Puskást a 22. század felé.

Először a szétköpködött szotyihéjakat kell összesöpörni.

A vezető képen a mai magyar valóságot tekinthetik meg: a távolban a teljesen felesleges, túlárazott stadion, az előtérben a múlt századból itt maradt vonatok. A kép forrása: sport.sk

Írta: Bőtös Botond