Bezárás
Vélemény

Hol vagytok, visegrádi konzervatívok? – Roger Scruton filozófus emlékezete és szellemi hagyatéka Szlovákiában és Csehországban

Vezető képünkön a 2016. évi születésnapján lovagi kitüntetésekben részesítették "filozófia, oktatás és közoktatás szolgáltatásáért". Fotó: Denník N.

Csehországban és Szlovákiában az 1989 novemberi demokratikus változások után a jobboldali konzervativizmus, Roger Scrutonnak is köszönhetően, az emberi és polgári szabadságjogra, tehát olyan agendára épült, amit a világon máshol inkább a baloldaliak és a liberálisok képviselnek. Mindeközben Magyarországon a brit filozófus az etnikai nacionalista Fidesz rezsim és magyar konzervativizmus kirakatfigurája lett.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A Sargentini-jelentés elfogadásának napjától, amely dokumentum a magyar kormány jogállamiság-ellenes és antidemokratikus intézkedéseit gyűjtötte össze, a magyar kormánypártban és annak szellemi holdudvarában „liberális futóbolondoknak” és „balos agitátoroknak” tartják az Európai Néppárt frakiójához tartozó konzervatív jobboldali, nemzeti liberális pártok többségét. A dokumentum alapján egyébként az Európai Parlament kétharmados többséggel megszavazta, hogy Magyarország ellen elindítják a 7. cikkely szerinti eljárást.

Azóta már túl vagyunk a 2019 májusi EP-választásokon és az októberi önkormányzati választásokon is. A visegrádi országokat, látszólagos aktuálpolitikai érdekazonosságukon túl, számos, a közelmúltból eredő, kulturális szétfejlődés jellemzi. Orbán Viktor politikája nemhogy Nyugat-Európában nem ért el áttörést 2019 májusában az európai parlamenti választásokon, de az a helyzet, hogy a kelet-európai jobboldali konzervatív, nemzeti-liberális pártok többsége is alapvetően megosztott a Fidesszel kapcsolatban – például a cseh Polgári Demokrata Párt (ODS) vagy a horvát Demokratikus Közösség (HDZ) – vagy teljesen elutasítja – például a lengyel Polgári Platform (PO) – a Fideszt.

A kellemetlen fejlemény oka a magyar közgondolkodás és nemzeteszme etnikai, nacionalista narratívájának győzelme, amely szerencsétlen módon a magyar konzervatív hagyományt is uralja. Nem az Európai Néppárt „baloldra tolódásáról” van tehát szó, ahogy Novák Katalin fogalmazott a minap Berlinben. Amíg a Néppárt pártjainak nagy többsége elfogadja, hogy az Európai Unió a nemzetállami önzés helyett jogállami kooperáción alapul, a Fidesz láthatóan képtelen elviselni a magyar jobboldalon Európa-párti, polgári szabadságjogokra és jogállamiságra épülő jobboldali politikát, amely egyetérthet az isztambuli szerződéssel vagy a marrakeshi nyilatkozattal is.

A Robert Scruton halálára írt magyarországi nekrológ írásokat, részben érthető módon, nagyban meghatározza a brit filozófus életútjának utolsó szakaszában kifejezett szimpátiája Orbán Viktor autorier rezsimjéhez. De a térség más államaiban éppen e konzervatív filozófus szellemi hatásának is köszönhető, hogy kialakult a polgári szabadságjogokon alapuló, jobboldali konzervatív gondolkodás, amelytől alapvetően idegen a magyarországi etnicista nacionalizmus által meghatározott hagyományőrzés.

A brit filozófust fügefalevél szerepre dehonesztáló etnikai magyar konzervatív hagyomány szimbolikus pillanata a 2019 márciusában bemutatott Magyar Politikai Enciklopédia (MPE) keletkezésének története. A „magyar konzervatív gondolkodás alapkövének” tartott kötet előszavát Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Roger Scruton írta. Az eredeti ötlet szerint lefordították volna magyarra Roger Scruton híres politikai szótárát -„A politikai gondolkodás enciklopédiája,“ 1982 – amely „konzervatív alapműnek számít.“

A Csehországban egyik legnépszerűbb Scruton-könyv Magyarországon még a mai napig nincs lefordítva, annak Bakk Miklós, romániai magyar politológus és a MPE erdélyi szócikkének szerzője szerint az az oka, hogy „a művet az angolszász nyelvi és politikai mezőben lehet jól elhelyezni, abban működik igazán.“ Pásztor Péter műfordító, „az új konzervatív alapvetés“ főszerkesztője szerint a könyvet azért „nem lehetett átültetni magyarra,” mert „Scruton nemzetfogalma a területiséget veszi alapul, ami alkalmatlan a kulturálisan egységes, de határok által szétszabdalt magyar nemzet leírására.“

Csakhogy sem Bakk, sem Pásztor nem mondja ki, hogy Scruton amikor a nemzeti identitás megőrzésének szükségességét hangsúlyozta, a nemzet fogalma alatt nem a Közép-Európában általánosan létező etnikai meghatározást értette, hanem az angolszász értelemben vett politikai nemzet koncepcióját. Ez a konzervatív értelmezés pedig nyilvánvaló ellentmondásban van a Fidesz által etnikai alapozású nemzetstratégiával.

Scruton cseh és szlovák emlékezete

Az alábbiakban egy (liberális) szlovák és egy (konzervatív) cseh köziró Scrutonra emlékező nekrológját olvashatják.

Mindkét közép-európai gondolkodó elveti a konzervativizmus tradicionalista, ideologikus értelmezését és az eszme polgári-szabadságjogi és értékközpontú értelmezése mellett érvel. Mindkét írás pontosan megmutatja, Magyarországon miért hiányzik a hazai közgondolkodásból egy emberi szabadságjogokon alapuló, konzervatív jobboldali politika és párt(ok). A szerzőkről:

  • Martin M. Šimečka liberális közíró, Milan Šimečka (cseh)szlovák disszidens (politikai másképpgondolkodó) fia, akit apja politikai múltja miatt a kommunista rendszerben nem engedtek továbbtanulni, ezért kétkezi munkásként dolgozott. A csehszlovák demokratikus rendszerváltás előtt szamizdatban publikált, 1990-ben az Archa kiadó megalapítója. A 90-es évek végén a Domino-fórum hetilap főszerksztője, 1999 és 2006 között a Sme.sk jobbközép-polgári napilap főszerkeszője, később a Respekt cseh hetilap szerkesztője, majd a szlovák Denník N internetes portál szerkesztőségi tanácsának tagja. Fia, Michal Šimečka a Progresszív Szlovákia/Együtt EP-képviselője.
  • Daniel Kroupa cseh politikus, egyetemi tanár, szakmai publikációk szerzője, filozófus, publicista, a Charta 77 aláírója. A cseh rendszerváltás idején alapított, 2007-ig létező jobboldali, konzervatív-liberális Polgári Demokratikus Szövetség (Občanská demokratická aliance, ODA) egykori elnöke, 1998 és 2001 között a cseh parlament felsőházának, a Szenátus elnöke.

Amíg a cseh, szlovák konzervatív közgondolkodása évtizedek óta Scruton teljes életművét veszi irányadónak, addig a magát illiberálisnak máskor „keresztény demokratának” definiáló, etnikai nacionalista kormánypárt szellemi hátországa a 2015-ös európai menekültválság után hordozta végig a bevándorlásellenes nézetei miatt a kormánypropagandában hirtelen népszerűvű váló brit filozófust.

Scruton utolsó csehországi látogatásán is kiderült, hogy sokkal differenciáltabban látja Európa országainak jövőjét, amikor helyi barátai brexit és a brit baloldal esetleges kormányalakítása miatt aggódtak. Scruton remélte, hogy ez utóbbi nem fog megtörténni, másrészt hozzátette: Csehországnak nincs értelme kilépni az Európai Unióból, mivel gyengítené, de a Nagy-Britanniát egy hasonló lépés szerinte megerősítené.

„Orbán Viktor nem egy demagóg zsarnok, ahogy őt az európai liberális establishment be akarja állítani. Nem tartóztatta le a bírókat, az alkotmánybíróság felülbírálhatja a Parlament döntését. Ő egy demokrata, de nem liberális demokrata,” nyilatkozta a Hungary Todaynak 2017 nyarán. Scruton „ultrareakciós pózolása” megmutatta, hogy utolsó éveiben nem akarta megérteni, mi a baj a magyar miniszterelnök demokrácia-ellenes, polgári szabadság-ellenes politikájával. Nem értette meg, hogy Orbán Viktor nem alkotmányos, nem demokratikus, és nem jogállami alapokon politizál.

Roger Cruton rendszeresen megjelent a Václav Havel által alapitott prágai Forum 2000 konferencián. Fotó: ČTK

Roger Cruton rendszeresen megjelent a Václav Havel által alapitott prágai Forum 2000 konferencián. Fotó: ČTK

Martin M. Šimečka: A Roger Scrutont követni kívánó szlovák konzervatívok intellektuális gyötrelmeiről

A konzervatív ideológia létezéséről a 80-as években hallottam először Roger Scrutonnak köszönhetően. Akkor még nem tudtam, hogy azt ő maga hozta létre. Elolvastam cseh szamizdat fordításban a Salisbury Review magazint, amelyet Scruton vezetett, és kezdetben szinte kizárólag saját szövegivel töltötte meg (különféle néven), miközben csodálkozva tekintettem bele egy olyan gondolati világba, amelyről addig fogalmam sem volt.

Scruton befolyása a kommunizmus utáni Csehszlovákia fejlődésében alapvető fontosságú volt. Amikor a politikailag másképp gondolkodók (disszidensek) kerültek hatalomra, Scruton bízott bennük, mert a nehéz időkben sokat segített nekik, akik megköszönték neki az emberi méltóság és szabadság melletti kiállásáért – annál is inkább, mert Scruton csehül is megtanult.

Az 1989 novemberi demokratikus változások után Scrutonnak is köszönhetően épült a (cseh és szlovák – a fordító kiegészítése) jobboldal a kezdetektől az emberi és polgári szabadságjogokra, tehát az agendára, amit a világon máshol inkább a baloldaliak és a liberálisok képviselnek. Szlovákiában ez a paradoxon, bizonyos mértékben, továbbra is érvényes a mai napig.

Roger Scruton idén január 12-én halt meg, és a szociális hálót elöntötték még az ideológiai ellenfelei által is írt tisztelgő üzenetek. Timothy Garton Ash brit történész a Twitteren írta, hogy szomorúság önti el a provokatív konzervatív filozófus halála miatt, mert az általa biztosított szellemi kihívásért egy valódi liberális társadalomban hálásnak kell lenni.

Garton Ashnek igaza van. Scrutonnal öröm volt egyet nem érteni, mert csodálatos intellektusának és lenyűgöző irodalmi tehetségének – tucatnyi könyvet írt – köszönhetően soha nem süllyedt le primitív érvek használatához. Élete végén szenvedett a brit konzervatívokkal való szakítás miatt, de a „jó hírnév, nyugalom és a jó egészségi állapot elvesztése” is nyugtalanította. Ennek ellenére, rengeteg követője akad a világon, és Burke óta őt tartják a konzervativizmus legnagyobb filozófusának.

A tradicionalizmus problémája

Itt viszont elérkeztünk oda, hogy feltegyük a kérdést, Scruton szerint tulajdonképpen mit jelent a konzervativizmus. Ezt ő maga egy nagyon egyszerű formában fogalmazta meg: „az ösztön, ami mindannyiunkban közös, főleg akkor, ha szeretjük ezt a világot, és ösztönösen ragaszkodunk mindenhez, amit szeretünk“. Scruton elsősorban arra az országra gondolt, amelyben születtünk.

Csakhogy Scruton azonban itt egy logikai buktatóval talalkozott: megpróbálta a konzervativizmust egy olyan univerzális ideológiának felépíteni, hogy az a baloldali és liberális ideológia ellensúlya legyen, miközben azt hangsúlyozta, hogy a konzervativizmus lokális jelenség: meg kell védenünk mindazt, ami otthon számít. Vagyis a különösen hazai gyökerekkel rendelkező szokásokat, törvényeket vagy a kultúrát.

Scruton többek között ezért kelt a lovas-kutyás rókavadászat védelmére, mert ez egy olyan hagyomány, amit ő nagyon szeretett. (A kutyák részvételét egy ilyen jellegű vadászatból 2005-ben törvényi úton kizárták). Scruton rendkívüli képessége volt, hogy intellektuálisan bármit megvédett, amit szeretett, beleértve még a rókagyilkosságokat is: „Az állatok lehetővé teszik számunkra, hogy szabadon felfedezzük érzéseiket maguk iránt, és azt, hogy egy olyan fantáziavilágot vetítünk ártatlan szemükbe, amelyben a hősök mi vagyunk.“

De mi az ilyen típusú konzervatív védelem dolga Szlovákiában? Milyen nemes hagyományaink vannak, amelyeket szeretünk, és amelyeket meg akarunk védeni a megszüntetést igénylő liberálisok és baloldaliak ellen? Húsvét hétfőjén a nők jeges vízzel való locsolása? A falusi udvarokon láncra vert kutyák?

Csakhogy a probléma ettől sokkal mélyebb. Scruton mindig azt mondta, hogy a valódi konzervativizmus csak az évszázados demokratikus hagyománnyal rendelkező angolszász kultúrában alakulhat ki. Scruton számára Nagy-Britannia a civilizáció legmagasabb formája, amelyet a haladás liberális ideái elől kellett megvédeni.

Könnyű konzervatívnak lenni ott, ahol az az emberek meggyőződése, hogy a múlt jobb volt, mint a jelen. De mit gondoljon erről egy szlovák konzervatív? Milyen múlt századi civilizációs hagyományt védjen a változások elől?

Könnyű egy olyan országban konzervatívnak lenni, ahol a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet már évszázadokkal korábban biztosították a haladás hívei. Szlovákiában ez az átmenet csak a múlt században kezdődött el, és két totalitárius diktatúra szakította meg. A haladással és a változásokkal elvi szinten bizalmatlan szlovák konzervativnak lenni ilyen körülmények között valóságos szellemi rémálom.

Természetesen létezik egy egyetemes idea, amely az egyház támogatását is élvezi – és ez az idea köti össze a legtöbb konzervatívot, beleértve magát Scrutont is: a szexuális hagyomány védelme. Pontosabban fogalmazva ez a téma más ideák hiánya miatt vált a szlovák konzervatívok fő témájává. Ez nem Scruton felelőssége.

Ugyanakkor Scruton a liberalizmussal szembeni ellenállását olyan útra vezette, amelyre, mint meggyőződéses demokratának, ami kétségkívül volt, nem kellett volna lépnie. Védelmébe vette a lengyelországi és magyarországi autoriter rezsimeket, tetszett neki, ahogyan ezekben az országokban ragaszkodnak a kompromisszumképtelen konzervativizmushoz.

Múlt év decemberében Orbán Viktor állami kitüntetést adott át Srutonnak. Két hónappal később meghalt. Inkább úgy fogok rá emlékezni, mint egy szabadgondolkodású brit értelmiségi, akivel a kilencvenes években bejártam a szlovák kocsmákat.

(Martin M. Šimečka: Intelektuálne útrapy slovenských konzervatívcov, ktorí by chceli nasledovať Rogera Scrutona, Dennik N)

Daniel Kroupa: Emlékezés a sajátságos sziget-konzervatív Roger Scrutonra, aki még Thatchert is kritizálta

Amikor Roger Scruton brit filozófus 1979-ben Prágába érkezett, sokak számára úgy tűnt, mint a konzervativizmus élő megtestesítője. Erre utaltak a lakásszemináriumokon megtartott előadásai. Már meg nem mondom mikor, de eljött hozzánk is. Olyan fogalmakról beszélt, amelyeket addig nem hallottam. És ha mégis, akkor sem kötöttem össze olyan gondolati iránnyal, mint charity, privilege, equity (jótékonyság, kiváltság, méltányosság – a fordító megjegyzése). Azáltal, hogy éppen ezeken a fogalmakon keresztül próbálta illusztrálni a konzervatív érvelés módszerét, oszlatta el egyben a tévhitet, hogy egy ideológiai doktrína lenne.

A konzervativizmus egy olyan hozzáállás az élethez, amelynek valójában nem lenne oka közéleti megnyilvánulásra, hacsak nem veszélyeztetik azokat az értékeket, amelyek az élet szépségét adják. Ebben a reakcionarizmusban rejlik a konzervativizmus erőssége és gyengesége. A konzervativizmus erejét a hagyományokban, szokásokban gyökerező valósággal való erős kapcsolata adja, amely egyben tartja az emberi társadalmakat, és amely jövőképet ad.

Nem valamiféle merevségről van szó tehát, amely nem tenne lehetővé reformokat, amelyeket nemcsak a jelenben élők miatt kell végrehajtani, akik előttünk voltak, de azok miatt is meg kell tenni, akik utánunk jönnek. A konzervativizmus gyengesége az, hogy közel sem képes megnevezni és megvédeni az általa megőrizni kívánt összes értéket.

A cambridge-i Jézus Főiskola Filozófiai és Esztétikai Főiskolán végzett Scruton teljes mértékben tudatosította konzervativizmusát, amikor 1968-as franciaországi emlékeire gondolt. Akkor fiatal barátai az uralkodó burzsoá hatalmat akarták megdönteni, majd társadalmi egyenlőséget bevezetni. Abban az időben mi Csehszlovákiában megpróbáltuk legalább kiküszöbölni egy ilyen forradalom következményeit és helyreállítani néhány burzsoá (polgári) szabadságjogot, mint például a gyülekezési jogot, a szabad véleménynyilvánítás jogát, a polgári szabadságjogokat és a szabadon utazás jogát.

A francia diákok kiverték a kirakatok ablaküvegeit, parkoló autókat gyújtottak fel, barikádokat építettek, és a rendőröket kövekkel dobálták meg. Az ablakából undorodva a diákokat bánuló Roger mindig megkérdezte, hogy mivel helyettesítenék a burzsoáziát, amely számukra addig nem ismert szabadságot és gazdagságot hozott el, de nem kapott megnyugtató választ. Michael Foucault „A szavak és a dolgok” című művére hivatkoztak, amelyből merítették cselekedeteik igazolását.

E tapasztalatnak köszönhetően Roger nemcsak saját politikai identitását tudatosította, de egyúttal szükségét érezte a konzervatív értékek védelmében egy megfelelő szellemi háttér kiépítését is. És ez nem is volt olyan könnyű, hiszen Nagy-Britanniában az akadémiai környezet nagyrészt baloldali volt ma és a múltban is. Ez az adott környezet egyrészt nagyfokú gondolati ellenállóképességet feltételezett, másrészt, azt is jelentette Scruton számára, hogy elbúcsúzhat az esztétika-szakos karrierjétől egy nagy presztízsű egyetemen. A londoni Birkbeck College professzoraként folytatta, ahol hosszú ideig dolgozott. Alkalmanként előadott Európa és az Egyesült Államok más egyetemein is. Esztétikailag elsősorban az építészet, a zene és az irodalom érdekelte.

Az 1970-es években barátaival megalapította a Konzervatív Filozófia Csoportot, de létezésük nem váltott ki nagyobb visszhangot. Később, az 1980-as években a The Salisbury Review-t adta ki, amely szintén nem váltott ki nagyobb érdeklődést, kivéve Csehszlovákiában, ahol szamizdat kiadásban jelent meg. A magazin ma is létezik. Roger Scruton mint különböző újságokban, folyóiratokban rendszeresen publikáló, nagyon termékeny író szerzett nagyobb befolyást. Több mint ötven könyvet és megszámlálhatatlan cikket publikált, amelyek a támogatók lelkesedése mellett ellenfelei heves haragját is kiváltották. De mindenki elolvasta.

Csehországban a legnagyobb érdeklődést „A konzervativizmus jelentése” (A Meaning of Conservatism, 1980) „A politikai gondolkodás enciklopédiája” (nincs magyar fordítása, A Dictionary of Political Thought, 1982), és a „A modern filozófia rövid története” (nincs magyar fordítása, The Short History of Modern Philosophy, 1981) című művei váltották ki, míg otthon leginkább elutasított műve az „Új baloldal gondolkodói” (Thinkers of the New Left, 2016) című műve, de éppen ezért is érdemes elolvasni.

Scruton kritikája élét nemcsak a baloldal ellen, de gyakran saját konzervatív szövetségesei ellen is fordította. Nem bánt kesztyűs kézzel Margaret Thatcherrel sem, aki egyébként az 1970-es években néhányszor meglátogatta a filozófus társaságát. Scruton Thatcher szemére hányta a piac iránt mutatott túlzott túlzott bizalmát, amit a birt miniszterelnökben a Nobel-díjas közgazdász, Friedrich August von Hayek erősített meg. Scruton szerint a szabályozott piac hiánya, a globalizáció és a nemzetközi kereskedelem komoly veszélyt jelent a helyi gazdaságokra, a hagyományos termelési menetre, életmódra és környezetre. Scruton ezen az alapon állva ellenezte a bevásárlóközpontok építését is.

A bor szerelmese volt, amelyről szintén írt egy filozófiai ihletettségű könyvet. Védelmébe vette – sikertelenül – az állatvédőkkel szemben, a rókavadászatot, amelyet az angol kulturális hagyomány részének tartott. Szembement a brit kormány dohányzásellenes kampányával is a 2000-es években, elfogadta a dohányipari vállalatok támogatását, amely tény ellenfelei számára bőséges munícióként szolgált. Hírnevének erodálódása miatt az Egyesült Államokba költözött, ahol egy farmot vezetetett, lovakat tartott. De amerikai vállalkozása nem sikerült, ezért az ezredfordulón visszatért Nagy-Britanniába, ahol a Buckinghami Egyetemen, majd Oxfordban nyert el pozíciót.

El kell mondani, hogy Roger Scruton élete utolsó szakaszában valójában már csak életművének gyümölcseit szakította le. Václav Havel 1998-ban cseh állami kitüntetésben részesítette, ugyanebben az évben átvette a brnói Masaryk Egyetem díszdoktori címét is. Plzeň városa 2013-ban tüntette ki az 1953-as pilzeni munkáslázadás 60. évfordulója alkalmából. Halála előtt néhány héttel átvehette a cseh parlament felsőházának emlékérmét is 2019 novemberében.

Az Egyesült Királyságban nemesi ranggal tüntették ki 2016-ban. A brit építésügyi minisztérium bizottságából 2016-ban botrányos körülmények között elbocsátották, amikor a New Statesmen folyóirat újságírója durván kiforgatva kijelentéseit rasszistának mutatta be. Nem lehetett csendben maradni, ezért cseh barátai is kiálltak mellette egy nyílt levélben. Végül az ügyet rendbetették, Scrutontól a lap bocsánatot kért, bizottsági pozícióját visszakapta.

Tavaly júliusban tudta meg Roger Scruton, hogy rákos megbetegedése van, megkezdte a kemoterápiás kezelést. A szenátusi érdemrend ünnepélyes átadására tolószékben ült, haja teljesen kihullott. Nagyon örült a megbecsülésnek, és régi barátokkal való találkozásnak. Nem vesztette el tipikus humorát sem. Akkor láttam őt utoljára. Konzervatív barátom 2020 január 12-én meghalt.

A konzervativizmus nem hagyomány, hanem érték

Mégis, valamit még el kell mondanom Scruton konzervativizmusával kapcsolatban. Már első találkozásom alapján világos volt, hogy a dolgokhoz való hozzáállása, véleménye szorosan kapcsolódik az angol környezethez és hagyományokhoz, amely a középkor óta nem veszítette el folyamatosságát. Egy ilyen típusú megközelítés nagyrészt nem értelmezhető egy olyan ország számára, amely 1918-ban, majd 1938-ban és végül 1948-ban elbúcsúzott a politikai és jogi hagyományaitól. Bármilyen konzervatív tradicionalizmus cseh környezetben reménytelenül naív és nosztalgikus, aminek megvan egy sajátos bája.

Roger Scruton valódi konzervativizmusa csak akkor lehet inspiráló, ha az a személy, akit megérintett filozófiája, képes megérteni Scruton konzervativizmusának alapértékeit. És ez a legfontosabb érték az ember, amely szembeszáll az olyan ideológiai kísérletekkel, ami elvont ideológiai konstrukciókkal akarja meghatározni. Ez az ember pedig a származási helyén és közösségében gyökerező, saját szokásokkal, előítéletekkel, szükségletekkel és vágyakkal rendelkező ember, akinek muszáj szembenézni a változó életkörülményekkel úgy, hogy e konfrontáció során nem szabad elveszíteni az orientációt és a dolgok értelmét. Ez az ember ugyanis egyszerre felelős az őseiért és utódaiért is. Konzervativizmusunk ezért nem lehet tradicionális, hanem értékelvű. Ami nem létezhet filozófusok nélkül sem. Úgy gondolom, ez tetszene Roger Scrutonnak is, végül is filozófus volt.

(Daniel Kroupa: Vzpomínka na Rogera Scrutona, svébytného ostrovního konzervativce, který nešetřil ani Thatcherovou, Denník N)

Vezető képünkön a 2016. évi születésnapján lovagi kitüntetésekben részesítették “filozófia, oktatás és közoktatás szolgáltatásáért”. Fotó: Denník N.

Írta és fordította: Bőtös Botond

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom