Három tényezőre vezette vissza Mikuláš Dzurinda, Szlovákia volt miniszterelnöke, az Európai Néppárt think tank intézetének főnöke a Denník N szlovák hírportálnak adott interjújában, miért sikerült egyelőre Orbán Viktornak politikai értelemben a felszínen maradnia. A szlovák kereszténydemokrata politikus az Orbánnal való kapcsolatáról, a Fidesz jelenlegi európai megítéléséről, az európai liberális elit tévedéséről, és arról beszélt, hogy miért nem működik a Soros-ellenes kampány Szlovákiában.
„Fájt nekik, hogy egy szlovák fogja elvégezni,” nyilatkozta Mikuláš Dzurinda, volt szlovák miniszterelnök a Denník N hírportál kérdésére, hogy miért került ki Budapest kezdeményezésére személye a Fidesz politikáját értékelő bizottságból (ún. „Bölcsek tanácsa”). A vizsgálóbizottságot azt követően állították fel, hogy az Európai Néppárt (EPP) azonnali hatállyal, határozatlan időre felfüggesztette a magyar kormánypárt tagságát az európai kereszténydemokratákat összefogó EP-frakcióban, március 25-én.
Az első sajtóhírek szerint a bizottság tagjai a Herman van Rompuy, az Európai Tanács korábbi elnöke, Mikuláš Dzurinda volt szlovák kormányfő, az EPP brüsszeli Wilfried Martens kutatóintézetének elnöke és Wolfgang Schüssel egykori osztrák kancellár lettek volna. Végül a kétszeres szlovák kormányfő helyére az Európai Parlament egykori elnöke került.
Dzurinda elmondta, a Fidesz közvetlenül sorsdöntő EPP-nagygyűlés előtt jelentette be, hogy nem tudják elfogadni a szlovák miniszterelnök jelölését a vizsgálóbizottságba, ezért az érintett jelölése visszavonását kérte. Ugyanakkor Dzurinda azt is elárulta, hogy a Fidesz nem érte el célját, mivel közvetve továbbra is vizsgálóbizottság tagja marad, mint a Néppárt think tank intézetének vezetője.
„A párt minden elnökségi ülésén rendszeresen részt veszek, találkozom a párt vezetőivel, akik gyakran kikérik a véleményem, akár mint korábbi politikus akár mint térségbeli elemző.”
A volt szlovák kormányfő a Denník N-nek megerősítette: a Néppárt vezetőségéből származó információk szerint a Fidesznek nem Dzurinda személye, hanem szlovák állampolgársága volt a legfőbb ellenvetés kinevezése ellen.
A hosszú interjúból ugyanakkor az is kiderült, hogy a volt szlovák kormányfőnek emberileg semmi baja nincs a magyar miniszterelnökkel. Korábban családtagként látogatták egymást. Dzurinda felelevenítette Bohdan Warchal lengyel származású, szlovákiai hegedűművész budapesti koncertjét, amelyet Orbán-házaspárral együtt látogatott meg a Dzurinda-házaspár. A koncert után közös vacsorán és borkóstoláson vettek részt. Orbán mint egykori futballista, Dzurinda mint egykori futó másnapra közös sportolást terveztek.
Ez a találkozó vélhetően még az első Orbán-kormány idején történt, mivel a szlovák hegedűművész 2000-ben elhunyt.
Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnök (balra), Orbán Viktor magyar miniszterelnök (középen) és Günter Verheugen, az Európai Unió bővítési biztosa együtt adták át 1999-ben a párkányi Mária Valéria hidat. EPA PHOTO CTK/JANA MISAUEROVA/
Dzurinda elmondása szerint közel álltak egymáshoz, bár a volt szlovák miniszterelnök hozzátette: Orbán mindig ellentmondásos megítélésű politikus volt. Dzurinda szerint amikor személyesen találkozott Orbánnal mindig közvetlenül viselkedett vele, mint egy barát, és nyíltan tudtak egymással beszélgetni. Legutóbb Janez Janša szlovén miniszterelnök választási kampánya idején találkoztak.
„Janša csak minket hívott meg: Orbánt és engem. Személyesen tehát nem volt problémám vele.”
A Denník N riportere megjegyezte, hogy a régi Orbán azóta jelentősen radikalizálódott, pártja helyet cserélt a Jobbikkal, ő pedig megszállottan harcol Soros György, a civil szervezetek és a független média ellen. Dzurinda válaszában kiemelte: nincsenek könnyű helyzetben Orbán megítélésekor, mivel pártjával alkotmányos többséggel nyert, amikor joggal merül fel egy politikusban a kérdés, „what next and how” (merre és hogyan tovább.)
Dzurinda felidézte Ján Čarnogurský volt szlovák kereszténydemokrata politikus elméletét az úgynevezett erőpolitikáról, amelyet a volt miniszterelnök még Vladimir Mečiarral kapcsolatban fogalmazott meg. Ez egy olyan helyzet, amikor a politikus úgy dönt, hogy nemcsak az ellenzéki térfelet, de a médiát, és a bíróságot is elfoglalja. Csakhogy ez a politika újabb és újabb területek elfoglalására ösztönöz, amely mindig új energiát igényel.
„Ez alapján Orbánt, mint politikust egy bizonyos mértékben meg tudom érteni, csakhogy az ebben leselkedő veszélyekre is szívesen felhívnám a figyelmét.”
Dzurinda ezután elmesélte, hogy hasonló helyzetbe került a volt ukrán miniszterelnökkel, Viktor Janukoviccsal, aki bebörtönözte korábbi szövetségesét Julia Tyimosenko vállalkozó-politikust, és volt ukrán miniszterelnököt. Dzurinda több mint egy óráig beszélgetett az ukrán miniszterelnökkel, mint szlovák külügyminiszter és mint egykori kolléga.
„Szerettem volna finoman jelezni, hogy az út, amire rálépett, nem biztos, hogy jó irányba visz. Nem sejtettem, mi fog történni vele. Orbán erőpolitikáját egy bizonyos szintig megértem, de nem mintha egyetértenék vele,” mondta Dzurinda.
A volt szlovák miniszterelnök szerint három tényezőre lehet visszavezetni, hogy Orbán ilyen masszívan uralja a politikai teret. Az első ok, amely Orbán erőpolitikájából következik, hogy felszámolta a jogállamiság alapelveit Magyarországon.
A második tényező a szabályozatlan és nem irányított migrációval való ijesztgetés. A szlovák miniszterelnök elmélete szerint Orbánnak sikerült ezt a két, egyébként nem összekapcsolható dolgot is összekötni a politikusok és az emberek fejében.
„Ha elolvassák Judith Sargentini jelentését, abban is ez tükröződik vissza fehéren-feketén.”
Dzurinda szerint a holland EP-képviselő is besétált ebbe a csapdába, Sargentini összekeverte a körtét az almával. A szlovák politikus szerint is fontos a jogállamiság alapelveinek betartása, de a gyerekek után járó támogatás vagy a nők szülési szabadsága nemzeti hatáskörnek számít. Dzurinda szerint az is legitim, ha egyes embereknek félelmeik vannak a más kultúrákat képviselő migrációtól. Például, ha az utcán egy lefátyolozott nővel találkoznak, akkor vannak, akik tőlük félnek.
Az EPP think tank intézetének vezetője szerint Orbán ezt a két dolgot zseniálisan összekötötte. „Hiába akadnak néhányan, akik tudatosítják, hogy a jogállamiság szempontjából nem minden kóser, ami Magyarországon működik, másrészt rögtön hozzáteszik, hogy mégis, ez az Orbán Viktor a szabályozatlan migráció legnagyobb akadálya,” mutat rá Dzurinda.
A harmadik tényező, amely megmagyarázhatja a Néppárt óvatosságát Orbánnal kapcsolatban, Dzurinda szerint, Magyarország történelmi szerepe a kommunizmus kelet-európai bukásában.
Dzurinda elmesélte, hogy amikor a kilencvenes években élet-halál politikai küzdelmet vívott Vladimir Mečiar ellen, többször is kérte Helmut Kohlt, hogy tisztelje meg jelenlétével a szlovák kereszténydemokrata párt egyik nagygyűlését.
„Kohl mindig azt válaszolta, hogy nem fog eljönni, mert akkor mindenhova el kéne járnia, és az ilyen utak elvennék az idejét a munkájától. De Budapestre mindig elment.”
Emlékezett vissza a szlovák politikus, aki szerint a jelenlegi helyzetet részben magyarázza a Magyarországról alkotott pozitív érzés rendkívül erős a németek, az osztrákok és a bajorok körében.
Gondoljanak bele egy müncheni vagy egy Bundestag parlamenti képviselő helyzetébe, hogy „amikor Viktor megnyer alkotmányozó többséggel egy választást, ők azonnal vissza fognak kérdezni, hogy miért is kéne megbüntetni egy ilyen erős vezetőt” mutatott rá a volt szlovák kormányfő.
Amikor a néppárti felfüggesztésre terelődött a szó Dzurinda elmondta, ha szavazott volna, ő is a felfüggesztés mellett tette volna le a voksát. A végső döntéssel elégedett.
„Sok mindent átéltem már a politikában és tudom, hogy a kizárás az utolsó lépés. Amikor egy játékost lezavarnak a focipályáról, előtte van mód visszanézni a videóbírót, de a politikában ilyen lehetőségünk nincs. Orbán felfogta: ha egyszer kizárjuk a Fideszt, soha nem tér vissza,” érvelt Dzurinda.
Felmerül persze a kérdés, nem lenne-e jobb a Fidesznek a szélsőjobboldali, populista, ultrakonzervatív pártok között folytatni a politizálást? A magyar kormányzati propaganda hangadói is ebbe az irányba próbálják lökni a pártot. Dzurinda ezt nem gondolja, szerinte Orbán számára nem létezik a Néppáton kívül valódi alternatíva.
“Mindig úgy éreztem, blöfföl, Orbán nagyon okos politikus. Amikor a Fidesz sorsáról döntöttek, figyeltem a viselkedését, ott ment el előttem egy méterrel, úgy harcolt, mint egy oroszlán. Maradni akart, nem akarta a büntetést,” mondta.
Az esetleges néppárti Fidesz-tagság folytatásának komoly feltételei vannak. A magyar kormánypártnak ezért fel kéne hagyni az EU vezetés ellen folytatott hisztérikus kampánnyal vagy engedélyezni kellene a CEU működését a korábbi megállapodás alapján. Dzurinda budapesti tartózkodása idején több emberrel is beszélt a CEU vezetőségéből, professzorokkal és diákokkal és elismert think tank intézetekkel is.
A volt szlovák kormányfő budapesti beszélgetései alapján nem zárja ki, hogy a CEU mégis folytathatja magyarországi működését, bár hozzátette: a jelenlegi magyar helyzetről nagyon komor képet festettek magyar partnerei, különösen, ha ezek a vélemények baloldali vagy liberális közegből érkeztek.
„Nagyon depressziós a hangulat, olyan, mint nálunk volt Mečiar idejében.”
Így folyttta: „Talán azért is ilyen a légkör, mert nincs kézzelfogható figyelemreméltó alternatíva. Megvan a véleményem a másik oldalról is, az ellenzék nem működik, „hiányzik a gazda”, ahogy a szlovák közmondás mondja. A civil szervezetek részéről érkező frusztráció és depresszió pedig abból a tudatból ered, hogy nincs kihez fordulniuk,” állítja Dzurinda.
A Denník N ezután már a szlovák belpolitikáról kérdezte a volt miniszterelnököt és a Néppárt tekintélyes politikusát, de Dzurinda többször visszakanyarodott a magyar helyzetre. A szlovák híroldal először azt próbálta megtudni, vajon mi lehet az oka, hogy az a Robert Fico, aki miniszterelnökként még Macronnal barátkozott és a mag-Európa tagja szeretett volna lenni, ma, bukott miniszterelnökként az Orbán-féle Soros-ellenes retorikát utánozza.
Dzurinda válaszában újra a politikában tapasztalt bizonyos elvek, szokások, és szabályok szükségszerűségét hangsúlyozta. Szerinte Fico esetében is hasonló törvényszerűségek léptek életbe, amit korábban már említett Vladimír Mečiar és Orbán Viktor esetében is. Idézte a volt szlovák miniszterelnököt, aki, amikor érzékelte, hogy Szlovákia nem kap meghívót a NATO-ba és az EU-ba, kijelentette: ha nem akar a Nyugat, akkor Kelet felé fordulunk.
Az EPP szlovákiai doyenje szerint ez történik most Ficoval is, akinek a Nyugat megismerte valódi énjét, lerántotta róla a maszkot. Ficot egyszer már felfüggesztette az európai szocialista frakció és akkor rájött, hogy a Nyugat nem fogja tolerálni a jogállami elvek megsértését, ráadásul megismerték milyen kleptokratikus rendszert épített ki maga körül. Fico levonta a logikus következtetést és politikáját átvitte a túloldalra.
Oroszországban senki nem fogja a jogállamiság hiánya és a kleptokrácia kiépítése miatt hibáztatni.
Szlovákia ugyanakkor abban eltér Magyarországtól, hogy a Soros-ellenes retorika nem a kormányzó szociáldemokraták, hanem a fasiszta párt népszerűségét növelte meg.
Dzurinda állítja: Fico nem olyan autentikus, mint Orbán, és nem is rendelkezik olyan lehengerlő tematikával, mint a magyar miniszterelnök. Soros Györggyel nem lehet a szlovák közéletet letarolni, történelmileg másképp fejlődtünk, mint a magyarok. Egy átlagos magyar nemzeti tudata teljesen más dimenzióval rendelkezik a Kárpát-medencében, mint egy átlagos szlovák.
Ami működik Budapesten, például a trianoni trauma, az nem képes olyan hatékonyan működni Szlovákiában.
Fico politikai fordulatát úgy kell értelmezni, hogy a volt szlovák miniszterelnök egy nagyon kétségbeesett helyzetbe került. Különösen, amikor százezer embert látott a Szlovák nemzeti Felkelés terén, véli a volt szlovák kormányfő.
A Denník N kíváncsi volt az európai kereszténydemokrata politikus véleményére általában a populizmus előretöréséről is.
Dzurinda szerint az utóbbi években a politikai, az média, és az értelmiségi és a tudományos elit liberális és progresszív környezetben formálódott. Nem egyszer olyan érzése volt, hogy a szociális konzervatív irányhoz tartozó, néha nagyon mérsékelt tónust megütő hangokat, nemcsak, hogy nem hallgatták meg, de egyenesen kinevették és marginalizálták. Dzurinda szerint ennek köszönhető a rendszerellenes pártok és politikusok felemelkedése, mint például Kotleba, Salvini vagy Orbán és néhány német vagy osztrák politikai párt.
Dzurinda szerint a liberális elitnek részint módosítani kéne álláspontját és reflektálni a szociális konzervatív körökből érkező hangokra, amelyek azt mondják, hogy ne olyan gyorsan ne olyan erősen azzal a kulturális változással. Dzurinda szerint előnyös lenne egy ilyen helyzetben, ha egy olyan platform jönne létre, amelyhez a szociális konzervatív körökből is érkeznének olyan képviselők, akik bizonyos fenntartásokkal rendelkeznek, de nem xenofóbok, nem rasszisták és antiszemiták.
„Egy olyan tér létrehozása szükséges, ahol ezek az emberek nem érzik magukat kirekesztve a vitákból,” tette hozzá.
Ha a néppárti think tank intézet vezetőjén múlna, akkor Európát a szubszidiaritás elvén alapuló, föderatív államszövetségként építené fel. A Martens Intézetben olyan EU-t képzelnek el, amelyben az európai intézményeknek erős, jól körülírt felelősségük van, a nemzetállamok erős kompetenciája mellett.
Dzurinda szerint az amerikai példa jó mintha lehet, ahol nyilvánvaló, hogy miért visel felelősséget az uniós intézmény, és hol nem lehet beavatkozni a tagállamok jogkörébe. Ma azt látja, hogy a brüsszeli buborék bizonyos kulturális és etikai normákat próbál rákényszerteni a tagállamokra, amelyez veszélyes jelenségnek tart.
A volt szlovák kormányfő akár azt is el tudja képzelni, hogy az Európai Bizottság elnökét közvetlenül választják meg.
A Denník N itt felvetette, miszerint egy dolog a kulturális különbség, de a másrészt fontosak a jogállamiság alapelvei is, amelyek tagállami megsértése esetén az Eu nem rendelkezik megfelelő eszközzel. Dzurinda szerint meg kell találni a szabályokat be nem tartó tagállamokkal szemben a fellépés megfelelő formáit.
„A gazdasági életben ott vannak a maastrichti kritériumok, az emberi jogi területen a koppenhágai előírások alapján működik az EU. Ki kell egészíteni az elvárásainkat, hogy hatékonyan érvényesíteni tudjuk az alapelveink betartását.”
Dzurinda szerint azonban kérdéses, hogy a Lengyelország és Magyarország ellen indított 7-es cikkely szerinti eljárás elegendő lesz-e vagy a szavazati jog elvétele megfelelő büntetés lesz, hogy egy ország kétszer is meggondolja a jogállamiság megsértését. Dzurinda tapasztalatai alapján úgy érzi, hogy
a pénzbüntetés és a pénzügyi alapoktól való elzárás lehet a megfelelő megoldás.
„Rejtély, hogy Orbán miért nem vállalja fel barátját, Dzurindát” címmel a volt szlovák kormányfővel készített interjú után néhány nappal a Dennik N hírportál kommentárban kritizálta Dzurinda szavait.
Nehéz megérteni, miért nem akarta a Fidesz, hogy a Bölcsek Tanácsában Mikuláš Dzurinda volt szlovák miniszterelnök is vizsgálhassa, hol sérti meg Magyarország az Európai Unió demokratikus normáit. A Denník N szerint a Dzurindával folytatott beszélgetés semmi másról nem szólt, mint a volt kormányfő személyének reklámozásáról és annak bizonyításáról, hogy továbbra is milyen fontos szerepet játszik az európai politikában, miközben válaszaiból kiderült, hogy Dzurinda sokat segített a Fidesznek.
A kommentár szerint bár “Dzurindának vannak bizonyos fenntartásai Orbán Viktor kormányzásával szemben, de az interjú alapján olyan érzésünk támadhat, hogy ezek nem elvi jellegű kifogások. Dzurindának fáj, hogy Orbán túl messzire megy, és sokkal óvatosabbnak kellene lennie.” A kommentár szerint Dzurinda válaszai egy olyan politikust mutatnak, aki nem az erkölcsben és az értékekben, hanem a hatalmi érdekek és megállapodások mentén politizál.
„Dzurinda egyértelműen jelezte, hogy ellenzi Orbán kizárását az Európai Néppártból. Másodrendűnek tartja, hogy Magyarországon autoriter rezsim épült ki, az egyetlen dolog, ami számít, hogy Orbán még mindig hasznos a Néppárt számára,” – áll a Denník N kommentárjában.
„Hasonló okokból nehéz megérteni, miért tenne keresztbe Orbánnak valaki Szlovákiából. A jelenlegi szlovák kormánykoalíció többsége, a Smernek és a Szlovák Nemzeti Pártnak kiváló kapcsolatai vannak Orbánnal. Az olyan Európa Parlamenti fellépések ellen, amely ellenáll Orbán rezsimjének, megbízhatóan szavazott a Híd-Most képviselője is éppúgy, mint a szlovák ellenzéki pártok nagy többsége.
A szlovákiai demokrácia válságának egyik jele éppen az, hogy Orbánnak a szlovák politikusok nagy többségétől nem kell tartania,” – írja a Denník N.
Írta: Bőtös Botond
Nem ítélte el a lengyel katolikus egyház a hétvégi könyvégetést. A nagy közfelháborodást kiváltó eseményt szervező szélsőséges katolikus szervezet szintén...
Hamis hírek, hoaxok gyártásával és terjesztésével manipulál az Európai Unió-ellenes, Oroszország által támogatott szélsőjobb a 2019 májusi európai parlamenti választások...
Megduplázódott a külföldiek száma hét év alatt a prágai munkaerőpiacon, az ott dolgozók 28 százaléka már bevándorló hátterű. Csehországban hivatalosan...
Orbán Viktor magyar miniszterelnök Kormányinfót tartott, amelyről több kritikus vagy ellenzéki hangvételű médiát kitiltottak. A miniszterelnök eljátszotta, hogy bármit kérdezhetnek...
