Támogatom
EN

Do toho

Bőtös Botond Visegrád (V4) blogja

Egyéb

Charlottesville Közép-Európában – egy neonáci politikai gyilkosság története Csehországból

8
Honza Kučera Lead

Tíz évvel ezelőtt történt az első ideológiai alapú gyilkosság a demokratikus rendszerváltás (1989) utáni Csehországban. A Magyarországon nem ismert eset részleteit most elolvashatja a Dotoho-Átlátszón.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Egy tizennyolc éves fiú halála rázta meg 2008 januárban Csehországot. A két évvel idősebb, a neonáci szubkultúrához tartozó, militarista helyi lakos, Jiří Fous megkéselte a barátait védő antifasiszta Jan Kučerát, aki a helyszínen elvérzett. A tragikus pillanatokat ipari kamera rögzítette.

Náci karlendítéssel kezdődött

Egy cseh kisvárosban, a Prágától nem messze található Příbramban, évek óta konfliktusban álltak a helyi antifa és neonáci fiatalok a 2000-es években.

Péntek este, 2008 január 18-án Jan Kučera a Restaurace na Chmelnici söröző-étteremben tartózkodott. Néhány asztallal arrébb egy másik, szintén fiatalokból álló csoport is sörözött aznap este. A két társaság első pillantásra hasonlított egymásra, de valójában éles ideológiai különbségek választották el őket.

Kučera és társasága az antifasiszta skinhead szubkultúrához tartozott, a szomszédos asztaltársaságot ellenben neonácik alkották. Utóbbiak az este folyamán náci karlendítéssel provokálták Kučeráékat, ami végül szóbeli összecsapásba torkollott.

Sharp vs neonáci skinheadek

Egy viszonylag széles körben, alapvetően félreértett zenei-társadalmi szubkultúra, ez a skinhead mozgalom. Ellentétben a napjainkban általánosan elfogadott képpel, miszerint egy skinhead csak radikális, szélsőjobboldali, a náci Németország politikáját csodáló egyén lehet, az eredetileg apolitikus, rasszizmusellenes szubkultúra másik ága viszonylag kevés médiafigyelmet kap.

Az eredeti skinhead mozgalom 60-as években indult. Ska-, és reggae rajongó, angol munkásosztálybeli fiatalok saját stílust alkottak: leborotválták a fejük és a jamaikai “rude boy”-ok kinézetét keverték az angol munkásosztály stíluselemeivel. A középosztályba felszívódó hippikkel szemben határozták meg magukat, ideológiamentesen és faji előítélet nélkül.

A 70-es években a punkok megjelenésével a skinhead mozgalom polarizálódik, ekkor mozdul el a szubkultúra egy része, a korabeli gazdasági világválságnak, illetve a rasszista hazafiságnak utat nyitó Margaret Teacher gazdaságpolitikájának köszönhetően, szélsőjobb irányba. Ezt a korszakot mutatja be a This Is England című film is.

A válasz az Egyesült Államokból érkezett: a SHARP, azaz Skinheadek a faji megkülönböztetés ellen elnevezésű mozgalom a hagyományos első-, és második generációs skinheadek összefogásáról szólt, amelynek fő célja a mozgalom neonáci kisajátítása elleni küzdelem lett. Ekkor kezdték el a hagyományos, antirasszista skinek a szélsőjobboldali skineket boneheadnek (borotvált fejűeknek) hívni.

Magyarországtól eltérően Csehországban nagyon erős a Sharp skinhead szubkultúra, amely egyben részét képezi a cseh antifasiszta mozgalomnak is.

Az események ezután gyorsan eszkalálódtak. A későbbi elkövető halálosan megfenyegette Kučeráék társaságát. Az első ipari kamera felvételén látszik, hogy Kučeráék kimenekülnek a helységből, de a neonácik utánuk mentek.

A második ipari kamera felvétele már azt mutatja, hogy az épület lépcsőfordulójában a menekülő társaságból Kučera visszafordult és ököllel nekiment a német katonai dzsekit viselő neonácinak, akinek a kezében egy tizenöt centis katonai bajonett villant. Kétszer szúrt, Kučera néhány másodperc múlva összeesett.

A felvételen tisztán látszik a késelés pillanata (0:42-nél)

A megkéselt fiatal társai mentőt hívtak erősen vérző és eszméletét vesztő társukhoz. Kučera másnap a reggeli órákban veszette életét. Később kiderült, az egyik szúrás eltalálta az áldozat csípőartériáját.

Az esemény kisebbfajta erőszakhullámot indított el a cseh kisvárosban, noha a településen több tucat civil-, és egyenruhás rendőr tartózkodott. Nagy médiafigyelmet kapott az áldozat temetése is, amelyen Csehország egész területéről több száz antifasiszta vett részt.

Egy nappal Kucera temetése után ötven antifasiszta skinhead a pribrami U Burdu sörözőben két neonáci fiatalt talált meg, akiket leöntöttek sörrel, csikkeket nyomtak el a fejükön, ököllel és rúgásokkal vettek elégtételt társuk halála miatt.

A következő nap a neonácik gyülekeztek a helyen, ahol egy tizenkilenc éves fiatalt vertek össze. A rendőrség gyakorlatilag tehetetlenül követte az eseményeket, az erőszakos cselekményeket nem jelentették be.

Az eset után a település polgármestere közleményt adott ki, amelyben a cseh belügyminisztériumhoz fordult a település közbiztonságának javítása érdekében.

A gyilkosság évében a csehországi bűncselekmények elkövetésének ranglistáján Příbram városka, Most és Chomutov városok után, a harmadik helyen állt.

Bíróság: ez politikai gyilkosság

A felperes szerint a támadásnak politikai motívumai voltak, amelyet a bíróság is megerősített.

Fous a gyilkosság idején a náci horogkeresztes övet hordott, és a 70-es, 80-as évekből származó Bundeswehr német katonai egyenruhát viselt. A vádlott azzal védekezett, hogy ő nem neonáci, de szereti a katonákat és militarista beállítottságú.

A bíróság a támadás politikai motívumait tanúk vallomásai alapján igazolta. Ezek alapján bizonyítható volt, hogy Fous neonáci eszméket vall, és negatívan viszonyul a roma közösséghez is. Az orvosi szakértő szerint Fous olyan átlag alatti intelligenciával rendelkező, labilis személyiség, aki hajlamos a világot „fekete-fehérben” érzékelni.

A vádlott a bíróságon elismerte tettét és részletes vallomást tett. Az elkövetőt szándékos emberölés vádjával 12,5 év letöltendő szabadságvestésre ítélték a prágai kerületi bíróságon.

Szélsőjobb dezinformáció

A cseh szélsőjobb megpróbált ehatárolódni a gyilkosságtól az elkövető roma származására hivatkozva.

Az egész eset interpretálása a neonáci szubkultúrában akkor vett különös fordulatot, amikor neonáci, szélsőjobboldai weblapokon azt kezdték el hangsúlyozni, hogy a támadó nem tartozhatott a helyi neonácik közé, ugyanis félig roma származású. Ezt az állítást a támadó sötétebb árnyalatú bőrszínével próbálták alátámasztani.

Neonáci roma – nem ellentmondás

Különleges lelki folyamatok állhatnak egy olyan jelenség hátterében, amelyet első ránézésre nem tudunk értelmezni. Amikor egy roma származású ember a neonáci szubkultúrával kezd el szimpatizálni, akkor olyan tudat alatti jelenséggel állunk szemben, ahol az adott egyén attól szenved, hogy talált magában valamit, amivel nem ért egyet, amitől fél, de ugyanakkor a személyiségük integráns része.

Esetünkben Faus úgy élte meg, hogy bizonyos magatartásformákért roma származása a felelős, ezért, hogy azt eltitkolja, illetve a külvilág előtt elnyomja, olyan szubkultúra részévé vált, amely gyűlöli a romákat. Röviden: Fous meg akarta magában ölni a romát, de gyűlölete egy olyan ember felé fordult, aki faji toleranciát hirdető eszmét képviselte, tehát kiállt a sokszínűség, így Faus roma identitása mellett is.

De mit mond a jelenségről a szakember?

Ráírtam cseten Bereczky Tamás szociálpszichológusra, aki ezt válaszolta:

„Ezt internalizált stigmának hívjuk, és nem különösebben különleges, sem nem érdemes „tudatalatti” folyamatként jellemezni. Ennek a pszichoanalizishez nincs köze. Az internalizált stigma és az azzal kapcsolatos ellentmondásos gyűlölet jelensége valóban alaposan dokumentált pl. az internalizált homofóbia esetében (amikor buzik más buzikat buziznak), az internalizált mizigűnia esetében (amikor nők azt mondják, hogy más nők megérdemlik, ha megerőszakolják őket), illetve egyes krónikus betegségek esetben, amikor pl. túlsúlyos emberek nem mernek kimenni az utcára, de a HIV területén is.„

Csakhogy egy gyilkossági ügyben teljesen lényegtelen a támadó bőrszínét emlegetni, ha csak nem játszott szerepet a gyilkosságban. A fenti feltételezés azért is kizárható, mivel Faus bírósági tárgyalása is igazolta, hogy az elkövető meggyőződéses neonáci.

A neonáci dezinformációt az antifasiszták megemlékező programokon cáfolták. Kučera halála azóta a cseh antifasiszta szubkultúra egyik állandó évfordulójává vált, koncertekkel, menetekkel emlékeznek meg meggyilkolt társukra.

Tíz éves évforduló, kisebb balhékkal

Megemlékező menet Ostravában. Kép: a2larm.cz

Megemlékező menet Ostravában, 2018 január 18. Kép: a2larm.cz

Az idei, tíz éves évforduló alkalmából Prágában provokáció nélkül tartottak zenés megemlékezést. Öt zenekar játszott több száz ember előtt a zizkovi Thereminben. Megemlékezést tartott a cseh fővárosban a baloldali „Nemet a rasszizmusra!” kezdeményezés is, a társaság rövid közleményt is kiadott, amelyben arra figyelmeztették a cseh társadalmat, hogy az ilyen eseteknek nem szabad megismétlődnie.

Ostravában a helyi antifasiszták „Együtt a fasizmus ellen” elnevezésű menettel emlékeztek meg a gyilkosság áldozatára, ezt követően egy közeli klubban jó néhány zenekar tartott koncertet. Az antifasiszta megemlékezeket megpróbálták megakadályozni provokációikkal és szabotázsakcióikkal a helyi neonáci csoportok és a Baník Ostrava futballhuligánjai, kiegészülve a lengyelországi „baráti” katovicei ées krakkói futballhuligánokkal. 

Az ostravai menet erős rendőri kíséretet kapott, a neonácik kisebb csoportokban próbálták bekiabálásokkal megzavarni a megemlékezést. Az esti koncertek helyszínéül szolgáló szórakozóhely nagytermében előző este ismeretlenek túlérett sajtokat dobáltak szét, ami meglehetősen bűzös szagott hagyott maga után. Később egyénileg akartak a neonácik az eseményre beszivárogni, de ezt a rendőrség megakadályozta. Végül a rendezvénynek egy bombaridadó vetett véget.

Rohamrendőrök paprikasprey és gumibot segítségével ürítették ki a szórakozóhelyet és környékét, noha előzetesen a résztvevőknek megígérték, hogy a környék átvizsgálása után visszamehetnek az épületbe és folytathatják a koncerteket. A környéken nagyobb csoportokban szétszóródó antifasisztákat neonáci futballhuligánok támadták be, legalább két esetben, de komolyabb összecsapások nem történtek. A hivatalos közlemények szerint a rendőrség fellépése megfelelő volt, nem tett panaszt a hatóságok felé a klub tulajdonosa sem.

Charlottesville Közép-Európában

Kučera halálának tíz éves évfordulóján, de az utóbbi években a rasszista, neonáci alapú támadások újra megsokszorozódtak, mondhatni világjelenség tanúi vagyunk. Gondoljunk csak az amerikai charlottesville-i halálos áldozatot is követelő alt-right tüntetésre, vagy általában az USA-ban növekvő számú, faji alapú támadásokra. Az erőszak légköre Európában is terjed, itt elég csak a németországi menekülttáborok elleni támadásokat megemlíteni.

Amikor ezt a cikket írom, már túl vagyunk a budapesti hitlerista egynruhás felvonuláson, a Kitörés emléktúrán. Tény, hogy a magyar társadalom hasonló kérdésekben viszonylag erőszakmentes, de a magyarországi romagyilkosság-sorozatot és az az elmúlt években agresszívabbá váló muszlim-ellenes közhangulat próbára teszi a társadalom tűrőképességét és az utcai erőszak megjelenésének kockázatát.

Az ideológiailag motivált erőszak a fanatizált társadalmi csoportokat könnyedén olyanok ellen fordíthatja, akiket a hivatalos politika a nemzet és az állam ellenségének kiállt ki. Ilyen célpontok lehetnek például a különböző etnikai, vallási-, szexuális- és politikai kisebbségek, baloldali-, alternatív gondolkodású emberek, civil szervezetek, vagy akár egyes újságírók is.

Éppen ezért fontos megérteni, hogy az antifasizmus a priori mindig reaktív, de nem minden helyzetben agresszív és politikailag radikális emberek kiváltsága. Az aktív antifasizmus lényege maga az “aktivitás”, amely sok esetben a neonáci támadások vagy kirekesztő politika áldozatainak megsegítésében vagy emlékük ápolásában is hatékonyan működhet.

Írta: Bőtös Botond

Akarsz róla beszélni? Kövesd olvasóink fórumát az Átlátszó-klub Facebook-oldalát!

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]

Megosztás

Ajánló