Sokak számára az ünnep ma már nem más, mint a mértéktelen fogyasztás és a kádból kivett pontyon elkövetett erőszak. Vannak, akik néhány órát, esetleg napot csendben szeretteik között szeretnének eltölteni. Az újságok címlapjai, az utcai reklámok pedig egy idillikus, a „béke és a nyugalom ünnepének” legendáját masszírozzák agyunkba.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

De a betlehemi krisztusi születésben sem volt semmilyen idilli: a gyermek tisztázatlan eredete, az átlagember hétköznapi életét nyomasztó (birodalmi) bürokrácia, egy túl fiatal anyuka, és az apa tisztázatlan személye, rossz lakhatási körülmények és ugye mindez télen.

Lássuk be, ilyen körülményeket találhatunk napjainkban is a nagyvárosok hajléktalan emberekkel teli szállóiban, a menekülttáborokban világszerte, de akár azon a településen is, ahol éppen mi lakunk: minimálbéren élő emberek, családok vagy egyedülálló szülők, mindenhol.

Tizennégy évesen konfirmáltam, és később is református templomok rendszeres látogatója voltam, de a család másik része, a katolikus rokonok miatt, nagyobb ünnepek alkalmából, szentmiséken is részt vettem. A karácsony ezért nálam mindig belső konfliktusokkal jár, amit röviden úgy tudnék összefoglalni, hogy ilyenkor megkérdezem magamtól, mennyire számítok kereszténynek, maradt-e bennem ebből a hagyományból még valami. A bennem lévő hang azt mondja: igen.

Karácsonyt, mindenkinek

A napokban Budapesten jártam az Átlátszó karácsonyi szerkesztőségi partiján, másnap a Tilos Rádió csapatával közösen a kollégákkal meleg ételt osztottunk ki az Oltalom Karitatív Egyesület épületében lakó hajléktalan embereknek. Nem muszáj teológusnak lenni, hogy Jézus születésének bibliai története alapján, akár egy hajléktalan szállóban vegetáló százak között is az jusson eszembe: a karácsony mindenki számára a remény ünnepe.

Mindez egy olyan esemény kapcsán jutott most eszembe, amelyben két kétségbeesett menekült, egy patchwork család keresett ideiglenes hajlékot magának és születendő gyermeküknek. Szállást végül az isten háta mögött, de találtak: egy istállóban, állatok között született meg utóduk – egy zsidó, akinek születését egyébként arabok jöttek köszönteni.

Persze, mai fejjel ez az ünnep nekem már egy egalitárius provokáció, amely az elnyomott, kitaszított emberek számára a fennálló elnyomó rendszerrel szemben egy üdvtörténetet, egy alternatív ellenhatalom megszületét meséli el, amely elkerüli a római császár népszámlálást és szembeszáll a heródesi csecsemőgyilkossággal. Azt is mondhatnánk: keresztény megváltónk a palesztin munkásosztály gyermeke, a karácsony pedig a felszabadulás ünnepe.

A 2017-es karácsony három üzenete

A keresztény vallás legnagyobb alakja állatok között egy istállóban született. De ismerjük Jézus életét is, amelyben végig meghatározó szerepet játszottak a szegény, beteg emberek. Meghallgatta a történetét, megosztotta velük ételét vagy lakhelyét, reményt és erőt adott nekik a jövőben. Jézus felnőtt korában kezdte el prostituáltak, számkivetettek, megalázottak között az emberi történelem legforradalmibb gondolatát tanítani: felebarátaink szeretetét.

Ez most a karácsony egyik üzenete: amikor figyelmünket és lehetőségeinket a szegények és a társadalom peremére szoruló emberek felé fordítjuk. A mai nap második üzenete pedig az, amikor ez a keresztény történet azt meséli el, hogy egy változásnak nem feltétlenül felűről, rengeteg pénzzel kipárnázva kell bekövetkezni. Egy új gondolatot halkan is meg lehet fogalmazni, lentről – akár egy istállóban.

Ez reményt adhat arra nézve, hogy egy valódi, új erő nem feltétlenül pompával, dicsőségben, nagyhangú beszédekkel, és másokat teljesen semmibe véve érkezik meg. Egy új hatalom olyan tenni és cselekedni képes emberek összefogásán is létrejöhet, amely ösztönözheti rezignált, depressziós társaikat, akik ezáltal visszanyerhetik méltóságukat is.

Büszkék lehetünk arra, hogy a betlehemi történet – amely az európai és a magyar kulturális élet egyik alappillére – nem egy erős ember vagy nagyhangú alfahím, hanem egy háziállatokkal körbevett gyöngéd, szegény nő és kisgyerek történetén alapul. Ez a 2017-es karácsony harmadik üzenete: gazdasági, társadalmi és demokratikus törekvéseinket újra lehet kezdeni, itt a betlehemi jászolban.

Szükségünk van a reményre

Ma már szenvedélyes és őszinte ateistának tartom magam, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ha az Elbutulás Korszakában nem az a fő kiváltságunk, hogy minél nagyobb cinikussággal ünnepeljük diadalunk és nem tartozunk a keresztény vallást és hagyományokat politikai okokból kisajátító propagandista sajtó írói, olvasói és gazdái közé sem, akkor nekünk, mindannyiunknak, valódi keresztényeknek, részleges-keresztényeknek vagy szenvedélyes ateistáknak is szükségünk van a reményre.

A dotoho.atlatszo minden olvasójának kívánok nem túl szentimentális, de annál inkább erőteljesebb reményt, amelyet a karácsony utáni időszakban is, időtől és tértől függetlenül, hasznosíthatunk.

Bőtös Botond
[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]