Az alt-right nem fenyegetés, hanem valóság Magyarországon

Védekező ellentüntető spreyt használ az Emancipáció Parkba (korábban: Lee Park) betörő fehér nacionalista demonstráló ellen. Charlottesville, Va., USA. (AP Photo/Steve Helber)
Védekező ellentüntető spreyt használ az Emancipáció Parkba (korábban: Lee Park) betörő fehér nacionalista demonstráló ellen. Charlottesville, Va., USA. (AP Photo/Steve Helber)

 

Különös verseny ütötte fel a fejét a magyar médiában. A küzdelem lényege röviden, ki tudja jobban parodizálni Trump elnök charlottesvillei eseményeket elítélő szavait.

 

1xckok

 

A pálmát kétség kívül Seres László hvg.hu-s írása vitte el, amikor igazat adott az amerikai elnöknek, miszerint “mindkét oldalt elítéli”, egymás mellé téve a különös neonáci alakzatokat és Charlottesville polgárait és az összesereglő antifasiszta ellenállókat.

Azon már meg sem lepődöm, hogy a Magyarországon az alt-right mozgalmat népszerűsíteni próbáló Pesti Srácok nevű propagandablog vagy a Mandiner Lee tábornokot mentegető cikkében úgy állítja be a charlottesvillesi eseményeket, mintha ez a harc a déli hazafiak jogos küzdelme lenne a büszke déli történelem nevében, illetve valamiféle kultúrharc lenne két maroknyi szélsőséges csoport között.

Trump magyarországi rajongói csőre töltve

A Fidesz-közeli (Habony Művek) és Fidesz-távoli (Simicska Művek) sajtó kommunikációs nyelvezete és kultúrpolitikája mind több elemet, érvet vesz át az amerikai szélsőjobboldaltól bizonyos témákban.

Ilyen témáknak számítanak például a menekültügy és a migráció, Ferenc pápa, a melegjogi-, és feminista mozgalmak megítélése, vagy éppen legutóbb a neonáci terrorcselekmény relativizálása és párhuzamba állítása az ellenük kiálló antifasiszta csoportokkal.

Az amerikai közbeszéd és kvázi polgárháborús hangulat áttelepítése és hergelése ugyanis az Orbán-kormány érdeke a választások előtt: megnyerhetetlen szájkaraték, tökéletes figyelemelterelés és polarizálás. Ez az egész nem más

mint az amerikai szélsőjobboldali propaganda terjesztése Magyarországon.

Seres Lászlónak (hvg.hu) illene tudnia, hogy a Black Lives Matter (BLM) mozgalom nem „kirekesztő, esszencialista”, „fehérellenes, kommunista gazdasági elképzeléseket hirdető militáns szekta”, hanem antirasszista agendát képvisel és létrejöttének oka a feketékkel szembeni diszkrimináció volt. A múlt hétvégi események során a BLM tagjai senkit nem akartak likvidálni vagy kiszorítani a társadalomból annak bőre színe vagy vallása alapján, ellenben felvételek bizonyítják, hogy szélsőjobboldali, botokkal felfegyverzett aktivisták támadtak meg fekete ellenállókat.

Az Átlátszó 2014-ben részt vett a BLM washingtoni demonstrációján, amely portálunk helyszíni tudósítója szerint rendkívül békésen zajlott. Videóriportunkat itt megtekintheti.

Szilvay Gergelynek (mandiner.hu) illene tudnia, hogy Robert E Lee úgy írta be magát az amerikai történelembe, hogy annak a lázadó tizenegy amerikai államnak volt a katonai parancsonoka, amely nem ismerte el a rabszolgaság intézményének eltörlését. E minőségében ünneplik őt az amerikai szélsőjobboldalon a fehér felsőbbrendűség, az alt-right és a neonáci csoportok képviselői és ad teret mentegetésének a Mandiner felülete is. A Lukács szoborral való összevetése és az állítólagos kettős mérce emlegetése már csak azért is hamis, mert Lukácsot nem népbiztosi tisztsége és munkássága miatt ünneplik követői.

A Pesti Srácok névtelen és szelektív emlékezetű trolljainak nem a szobordöntögetéseken kellene siránkoznia, hanem megismerni Lee tábornok leszármazottjának véleményét is a témában, aki egyetért az emlékmű eltávolításával és azt javasolta, hogy a szobrot helyezzék át egy annak megfelelő történelmi környezetbe, egy múzeumba.

Lee tábornok, mint kultúralibi

A Vice News riportjából kiderülhetett mindenki számára: az amerikai szélsőjobboldalnak a lovaszobor agendája mindössze ürügy volt a demonstráció megszervezésére, ezt maga az egyik rendezvényt szervező aktivista ismerte el.

Az akció igazi célja ugyanis az volt, hogy megmutassák, az alt-right mozgalom nem csak számítógép-őrült fazonok bandája, akik végigtrollkodják az internetet naponta rasszista mémeket legyártva és gyűlölködő cikkeket írva neonáci weblapok számára. Az volt a cél, hogy az Egyesült Államokban országos szinten mindenki láthassa: képesek mobilizálni aktivistáikat terepen is, nemcsak az dark neten.

Emlékeztetőül: a charlottesville-i balhét megelőzően a kaliforniai Berkeley Egyetemen történtek nemrég hasonló intenzitású, de nem merényletig eszkalálódó összecsapások.

Trump és az alt-right összjátéka

Az alt-right reflektorfénybe emeléséhez tevékenyen hozzájárul Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke is hozzászólásaival.

Trump minden egyes alkalmat megragadott, hogy a szélsőjobb alt-right mozgalom elfogadhatatlan, gyűlöletkető akcióit olyan csillagos-sávos sztaniolpapírba csomagolja, amely össztársadalmi szinten egészen, nagyobb rétegek számára is elfogadható lesz, például a (fehér) munkásosztályban.

Nem tudjuk kihagyni a párhuzamot: Magyarországon ugyanezt csinálja Orbán Viktor, aki a hagyományos magyar szélsőjobboldali narratívát és kedvelt témáit – lenyúlva a MIÉP-től és a Jobbiktól – emelte be nemcsak a kormányzó párt kommunikációjába, hanem a magyar állam hivatalos politikájába is.

Trump megszólalása, amit Seres cikkének elején ünnepel, az Elnök úrnak két napjába került, amíg tanácsadói nyomására kipréselte magából. Hétfőn nyilvánosan felolvasott néhány mondatot, amelyben elítélte a rasszizmust, a neonácikat és a KKK-t, valamint hasonló gyűlöletgerjesztő csoportokat, akik részt vettek a múlt heti zavargásokban. Seres elfelejti megemlíteni, hogy ez már az előző napi elnöki nyilatkozat kármentése volt. Emlékszünk: Trump akkor úgy vélte, hogy a baloldali aktivista halálában és több tucat ember megsérülésében “minden oldalt” egyenlő felelősség terhel.

Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy az elnök első megszólalása kiváltotta David Duke, egykori KKK vezér, Richard Spencer, az etnikai tisztogatások híve és Andrew Anglin, az azóta lelőtt Daily Stormer neonáci weblap alapítójának dícséretét is.

Neonácik a Fehér Házban

A jól felépített kommunikációs hadműveletben és felkorbácsolt kultúrharcos ellencsapásra emlékeztető stratégiában mindenkinek megvan a maga szerepe.

A nyílt erőszakot és terrorcselekményt is bevállaló alt-rightnak az utcán, az eseményeket tompítva hivatalosan is kommunikáló Fehér Háznak Washingtonban és az Elnök körül a háttérben a szálakat mozgató szélsőjobboldali tanácsadóknak is, mint Steve Bannon vagy a magyarországi származású Sebastian Gorka (vagy Gorka Sebestyén). Ez utóbbinak ugye jelentős kapcsolatai vannak az európai neonáci szcénával is, ahogy azt idén megírta a New York Times és a Guardian is.

Szintén erre a típusú kommunikációra kíváló példa Gorka, aki néhány héttel korábban megvédte Donald Trump hallgatását az augusztus 5-én történt minneapolisi mecsetnél történt robbanás kapcsán, miszerint nem egyértelmű, hogy ki áll a támadás mögött és jó esély van arra is, hogy a terrorista akció mögött a radikális baloldal áll, hogy ezzel is még jobban diszkreditálja az amerikai közvélemény előtt az amerikai szélsőjobboldalt. Ez az érvelés kísértetiesen emlékeztet ahhoz a megközelítéshez, amit a kormánypropaganda és Seres alkalmazott.

Alt-right =/= “alt-left”

Ahogy Trump, úgy Seres is megpróbálkozik az alt-right és az “alt-left” összemosásával, ez utóbbi esetében a publicista nyilvánvalóan a Black Lives Matter antirasszista fekete akciócsoportra és az amerikai antifasisztákra gondolhatott.

Ez utóbbi kifejezést – “alt-left” – az elnöki említésig, nagyjából csak az ismerhette, aki rendszeres nézője a Fox News jobboldali hírcsatornának. Ráadásul minden egészen megtévesztő, a párhuzam első pillantásra adja magát, a hírekben szerepelnek szélsőbaloldali erőszakos eseményekről szóló tudósítások, így a két oldalt akár fel is lehetne cserélni.

A különbség mégis ott érhető tetten, hogy az antifasiszták nem dicsőítik a népírtásokat vagy a rabszolgaság rendszerét és nem gondolkoznak etnikailag tiszta, fehér (vagy bármilyen más bőrszínű) államokban, emberek deportálásában és fizikai megsemmisítésében. És nem követnek el merényleteket az ISIS technikáját másolva sem.

Az élő helyszín varázsa

Éppen ellenkezőleg: az antifasiszta mozgalom jelenleg az a legerősebb utcai jelenlét, amellyel a rasszista és neonáci csoportok találkozhatnak. Több helyszíni vélemény szerint, ha az antifasiszta ellentüntetők nem jelennek meg a virginiai város központjában, akkor könnyen lincselésekbe torkollhatott volna a szélsőjobboldali rendezvény.

Ez a megállapítás egyben kritikai vélemény a rendőrség felé is. Érveimet konkrét statisztikai adatokkal is alá tudom támasztani: az Anti-Defamation League adatai szerint az elmúlt tíz év politikai gyilkosságainak 74 százalékát követték el szélsőjobboldaliak az Egyesült Államokban, ugyanez baloldalról kevesebb mint 2 százalék.

Az erőszakos utcai összecsapások mindig elítélendők. A média ráadásul leegyszerűsített képet mutat, mindig két csoport verekedik. A mostani esemény annyiban volt más, hogy a gyilkosság és a nyilvánosan és büszkén viselt fegyverek és horogkeresztek a néző számára vizuálisan is egyértelművé tette, kik a “rossz fiúk” a történetben. Ahogy John McCain republikánus szenátor fogalmazott twitterén:

Nincs morális egyenlőség a rassisták és a gyűlölet és a fanatizmus ellen kiálló amerikaiak között. Az elnöknek ki kellene ezt mondani“.

Elképzelhetetlen lenne, hogy vannak emberek, akik ellenállást szerveznek a felfegyverzett neonácik ellen? Tényleg olyan rosszul állunk Magyarországon, hogy az etnikai tisztogatásokra törekvő szélsőjobboldaliakkal hasonlítjuk össze azokat, akik a társadalom megosztását és a gyűlölet terjesztését próbálják megakadályozni? Mert ha igen, akkor az alt-right mozgalom többé már nem fenyegetés, hanem a valóságban is megérkezett Magyarországra.

Bőtös Botond

 

tetszett_a_cikk3