[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”] Csehországban sem működhetne a CEU – állítja a kormányzati kvázimédia, mert a cseheknél is létezik egy hasonló felsőoktatási törvény, amely korlátozza a külföldi egyetemek működését Csehországban. A felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy nincs itt semmi különös, a magyar kormány törvénymódosításában nincs semmilyen problematikus elem, hiszen még a cseheknél is létezik egy ilyen paragrafus, márpedig akkor a magyar demokrácia állapota mégsem olyan rossz, ahogy azt állítják.
Csakhogy ez az állítás nem igaz, az Orbán-rezsim lépéseit egy konkrét törvény alapján megítélni összefüggéseiben rövidlátó és veszélyes. A kormánypárti propaganda megpróbálja elrejteni a magyar antiliberális rezsim valódi jellegét, illetve megtéveszti a magyar-, és nemzetközi közvéleményt egy cseh jogásszal és a cseh törvényt felsőoktatási törvénnyel.
Miről szól a cseh törvény?
A cseh hatályos felsőoktatási törvény külföldi egyetemek csehországi tevékenységét szabályozza. Erre azért volt szükség, mert a kilencvenes években több, alacsony színvonalú, gyakran fiktív, például az Ukrajnából származó főiskolák jöttek létre az országban. A cseh párhuzam azért sem áll meg, mert a Közép-európai Egyetem kiemelkedően magas színvonalat képvisel, ezért nincs szakmai alapja a magyar törvényi intézkedésnek. A CEU ügye egyértelműen politikai jellegű támadás. Ha egy ország azt akarja, hogy egy egyetem működjön területén, akkor meg tudnak egyezni az egyetemmel.
A magyar emberek nagy részének még van saját élménye autoriter, zárt, önkényuralmi rezsimekről, vagy ahogy mindannyian ismerjük, a Kádár-rendszerről. A kommunizmus magyarországi bukása (1990) előtt a magyarok egy olyan rendszerben éltek, ahol nyíltan alkalmaztak cenzúrát a sajtóban, üldözték a politikailag másképp gondolkodókat és az országgyűlési választásokon egy nem volt valódi választási lehetőség. A Kádár-rendszer nem volt demokratikus.
Az Orbán-rezsim egyike azon berendezkedéseknek, amelyek 1989 után jöttek létre, szabad körülmények között, de már nem lehet liberális demokráciának nevezni, igaz: nem teljesíti egy autoriter rezsim minden funkcióját sem. A politológiailag talán a legpontosabb elnevezése a budapesti kormány politikájának egyfajta hibrid forma, amelyet illiberális demokráciának nevezünk. Magyarország ma még nem teljesen önkényuralmi rendszer, de már nem felel meg a liberális demokrácia minden követelményének, egy átmeneti, szürke zónában található.
Terry Lynn Karl politológus mutatott rá egy a demokrácia általános állapotát vizsgáló tanulmánykötetben, hogy az illiberális rezsimek egyik alapvető tulajdonsága a „választások útján való megtévesztés”. Másképp fogalmazva: nem biztos, hogy egy olyan országban ahol országgyűlési választásokat tartanak, még demokrácia van.
De ezt a megállapítást alkalmazhatjuk a CEU-törvény esetében is! A magyar kormány propagandistái és a magyar sajtó kormánypárti része egyszerűen megtéveszti a magyar embereket és a nemzetközi közvéleményt amikor összehasonlítják a Közép-európai Egyetem ellen hozott törvényt a cseh felsőoktatási törvénnyel.
Jó, jó, de nincs igazuk, hiszen a cseh paragrafus is betiltja külföldi alapítású felsőoktatási intézmény működését Csehországban?
Ez a példa és állítás akkor lenne igaz, ha teljesen figyelmen kívül hagynánk az Orbán-rezsim politikai támadását a liberális értékek ellen, a Fidesz és a magyar kormány intézkedéseit a szabad sajtó, a civil szervezetek és az alkotmányos berendezkedés ellen. Valóban, ha így nézzük, nem történik Budapesten semmi különös, mindenki menjen a dolgára.
A liberális demokrácia nem létezhet jogállamiság nélkül, Budapesten pedig törvényi úton szabályozták a felsőoktatási intézmények helyzetét – ha csak ennyit látunk és kommunikálunk, akkor könnyen becsaphatjuk magunkat. A Fidesz propagandájában pedig nyilván ez a cél: becsapni a közvéleményt.
Szép ez az elmélet, de mivel támasztod alá mindezt?
Tudjuk, hogy Orbán jó néhány éve nem titkolja a liberális demokráciáról alkotott véleményét. Annak ellenére, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt nyíltan kijelentette, hogy számára az illiberális berendezkedés, Oroszország, Törökország és Kína a követendő minta.
Aki nem emlékezne már rá, az illiberális demokrácia kifejezést először még a kilencvenes években vezette be egy politológus, konkrétan Fareed Zakaria, aki olyan rezsimeket írt le ezzel a kifejezéssel, mint Lukasenko Fehéroroszországa, Fujimoro Peruja vagy Mečiar Szlovákiája.
Ezekben az országban tartottak országgyűlési választásokat, de a választásokon győztes, a társadalom nagy részének támogatását élvező vezető egyszerűen nem tart be olyan alapvető dolgokat, mint az alkotmányos hatáskörök szétválasztása vagy a civil jogok betartása. Magyarul ezekben az országokban a rendőrség, ügyészség és a bíróság politikai befolyás alatt áll és nem vot biztosítva a szólásszabadsághoz, az információhoz való szabad hozzáféréshez való jog sem.
De honnan tudhatjuk, hogy ma Magyarországon milyen a demokrácia állapota?
A demokrácia aktuális állapotát bemutató ranglisták nemcsak a szabad választások tisztaságát, de a polgári jogok, a politikai részvétel és kultúra, illetve a szabad média és az állam általános működését is figyelik. A Freedom House Magyarországnak 7 pontból 2,5 pontot adott. Az értékelés szerint a 3 pont alá került országok a „részben szabad” kategóriába tartoznak. Példaként a magyar kozszolgálati televízió működését hozhatjuk fel, amely a függetlenségtől és a minőségi tájékoztatástól nagyon messze áll.
Itt lehet megemlíteni, hogy eközben Csehországban, ahol a közszolgálati média vezetését szintén támadják olyan politikusok – Zeman köztársasági elnök és Klaus, egykori miniszterelnök – akik mögött Moszkva pénze és befolyása áll, például megjelenhet egy olyan hír a rádióban, amely azt mutatja be, hogyan fogadott örökbe egy nyolc hónapos kislányt egy cseh meleg pár. Ez ma Magyarországon a sci-fi kategóriájába tartozna. Szintén jó hír, hogy a közszolgálati tévé élére olyan elnököt választott a helyi médiatanács, amely továbbra is garantálja a cseh közszolgálati média függetlenségét a jövőben.
A The Economist hetilap által készített, a demokrácia állapotát vizsgáló felmérésben Magyarország a lehetséges 10 pontból 6,72 pontot kapott. Ez most jó vagy rossz? Magyarország 2010 óta folyamatosan csúszik lefelé ezen a listán. 2016-ban már a lista 56. helyén állt Ghana és a Dominikai Köztársaság között – csak, hogy lássuk hazánkat szélesebb nemzetközi kontextusban is. A lista szerint Magyaroszágon a legnagyobb bajok a politikai részvétellel (4,44 pont), és az állam működésével (6,07) van.
Természetesen már látom a kommenteket, amelyek szerint ezek a ranglisták félrevezetőek, vagy ahogy az Orbán és a Trump rajongók gyakran fogalmaznak, „liberális kitalációk”. Nyilván lehetnek hibák egy ilyen felmérésben, de ha még így is állunk hozzá, akkor is érzékelhető: ez már nem javít az Orbán-rezsim helyzetén. A magyar miniszterelnök politikájának iránya ugyanis egyértelmű: Oroszország, Törökország, illiberális demokrácia. Ráadásul Orbán ma már a tűzzel játszik és megpróbálja politikájának határait addig kitolni az EU-ban is, ameddig csak lehetséges. Éppen ezért logikus, hogy Magyarország demokratikus eljesítménye romlik a fenti listák alapján is.
És ez közvetve bizonyíték arra is, hogy az illiberális demokráciák a törvénykezésükkel is megtévesztenek.
Miközben Európában a második világháború végét és a fasizmus feletti győzelmet, az európai közösség legszélesebb alapkonszenzusát ünneplik, Magyarországon hivatalosan is...
Rengetegen olvastátok és kommenteltétek szombati cikkem, amely a kormánypropaganda legújabb manipulálását tisztázta a Prágában verekedő hollandokról, a beszámolóm átvette a...
Az előzetesen várt tömeg kevesebb, mint a fele jelent meg a 2018. március 15-i Békemeneten. [sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”] 79% Év végéig...
