Nem várt helyről kapott dicséretet a maradék független sajtó: az Orbán-kormány családügyi minisztere egy fórumon meglepődött, hogy a tájékozott választópolgárok a Sargentini-jelentésről kérdezték. A sokkoló mondatok parádésan megmutatják, hogy az etnikai magyar homogén, paternalista nemzetállam orbáni elképzelése miért groteszk és retrográd élmény a 21. századi Európában.
Emlékeznek arra, amikor kisgyerekként a szüleink körül téblábolva próbáltunk beleszólni a beszélgetésbe, és amikor megtettük a háttérből a nagypapa figyelmeztetett, hogy ne beszélj bele a felnőttek dolgába, mert nem tartozik rád? Hasonló érzés taglózott le Novák Katalin családügyi minisztert hallgatva. Akkor hat éves lehettem, a miniszter pedig nagykorú, szavazati joggal bíró állampolgárokról beszélt.
Budavári Szent György hotel a Budavári Fórum rendezvényéről készült felvétel november 21-től elérhető a Youtube csatornán. A beszélgetés vendégeként Novák Katalin családügyi miniszter válaszolt Bayer Zsolt a Hír TV műsorvezető, a Magyar Nemzet publicista és Huth Gergely a Pesti Srácok főszerkesztő kérdéseire.
A beszélgetésen Novák miniszterasszony több megdöbbentő kijelentést is tett. De még ezek közül is kiemelkedik az a pillanat, amikor látszólag őszintén meglepődött a magyar polgárok tájékozottságán. Többször visszahallgattam, nem akartam hinni a fülemnek:
“Kicsit már az az érzésem, hogy túl sokat is tudunk, vagy azok, akik alapvetően nem kell, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak, azzal kelnek és fekszenek, hogy ki az a Rutte, meg mit mondott, meg mi ez az Új Generációs Alap… tehát olyan… én mindig meglepődöm, amikor például van alkalmunk találkozni, mittomén, egy lakossági fórumon azokkal akik ott élnek az adott településen és eljönnek és beszélgetnek és a kérdéseknél olyan dolgokat tesznek fel, a Sargentini-jelentésből idéznek, és olyan mélységekben, úgy gondolom, hogy egy számomra elképzelt, ideális Európai Uniós tagság után tizenhat év után eltelt állapotban már nem, nem, igenis bekövetkezett az a sok pozitívum amit vártunk az Európai Uniós tagságtól, de jó, ennek örülnénk, és békében és nyugalomban úgy éljük az életünket hétköznapi emberként, az, hogy egyébként Brüsszelben mi történik, az valami olyasmi, amihez nem kell, hogy napi szinten viszonyuljunk – de nem ez a helyzet.”
Társadalomtudósok mondják, hogy hiába változtak fejünk felett politikai rendszereink Horthy Miklóstól Kádár Jánoson át Orbán Viktorig, a magyar társadalom továbbra is erősen patriarchális, kulturálisan nem felszabadult. Ezt a rendszerszintű ultrakonzervatív megközelítést érezni Novák mondataiban is: az állampolgár ne gondolkodjon, majd a hatalmasok megmondják, mi a jó az alattvalónak, azaz a “magyar embernek”. A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) ugyanis nem polgárokat, hanem “magyar embereket” akar kinevelni.
Míg a polgár egy demokratikus, nyílt modern társadalom tagja, addig a “magyar ember” egy végtelenségig leegyszerűsített, etnikai prizmán keresztül meghatározott, csak dolgozni járó és adót fizető alattvalói státuszt jelent. Előbbiről szól a modern magyar történelem minden vesztes és győztes csatája, minden véres áldozathozatal Petőfi Sándortól, Nagy Imre mártíromságáig. A jobbágyfelszabadítás, a nők szavazati joga, társadalom demokratizálódása, később a földosztás és tömeges közművesítések mind a köz javát szolgálta.
A folyamat 1990-ben teljesedett ki politikai értelemben is: szabad polgárként a magyar történelem során először, szavazhattunk demokratikus pártokra. A “magyar ember” etnikai modellje valójában ennek a polgári fejlődésnek mond ellent, hiszen a társadalom mindig is sokszínű volt. Amikor egy politikai elit e fogalom hatalmi pozícióból való meghatározásába kezdett, mindig tragédiába torkollott. Ez a “magyaremberkedés” vezetett Trianonhoz (1920) és később a Vészkorszakhoz (1944) is. És napjainkban is ezt látjuk, amikor a magyar miniszterelnök etnikai alapon tesz különbséget bírósági ítéletek között.
A nyílt társadalom és egy bezárkózó nemzetállami modell különbsége éppen ebben rejlik. Előbbi autonóm gondolkodású, művelt, tájékozott, véleményét és kérdéseit magabiztosan vállaló emberek, egymással szabadon versengő demokratikus pártok alkotják, utóbbi egy kérdezni nem merő, egy vezér akarata által irányított, tudatlanságban tartott nemzeti színek csillámporával delejezett tömeget akar egy misztikus felső hatalom megbízásából vezetni. Valójában Novák Katalin mondatai Orbán Viktor által fetisizált nemzetállami modell gyakorlati megvalósulását mutatja meg. A nemzetállam az, amiben egy elképzelt, de valóságban nem létező közösséget irányító nacionalista politikai elit irányítja a népet, amitől azt várná el, hogy minél kevesebbet vagy egyáltalán ne is kérdezzen és foglalkozzon a köz, azaz a res publika, a köztársaság dolgaival.
De az állampolgárok olyan társadalomban szeretnének élni, ahol bátran lehet kérdezni a politikust és ahol egy újságíró is bármikor megkérdezhet bármiről egy politikust. A nem túl távoli Csehországban az Orbán Viktorral politikai taktikai szövetséget kötő Andrej Babiš miniszterelnök nem engedheti meg magának, hogy évekre elbújjon a kritikus kérdések elől. Ezt egyszerűen a cseh társadalom demokratikus védekezési rendszere nem viseli el. Tudja ezt Babiš is, számára a jogállamiság intézménye magától értetődő dolog. Még akkor is, ha kínos magyarázkodásokra kényszerül a bíróság előtt.
Lehetséges, hogy az emberek ma már nem elégszenek meg olyan magyarázatokkal, hogy “Brüsszel” vagy “Soros”, amikor azt hallják, hogy az európai kontinens 25 tagállamával szembemegy Magyarország és Lengyelország miniszterelnöke és vétójával akadályozza az Európai Unió 2021-2027-es költségvetésének és a COVID-19 világjárvány miatt létrehozott segélycsomag összesen majd kétezer milliárdos tétel elfogadását. A miniszter mondatai beismeréssel élnek fel. Annak ellenére, hogy a közmédiában visszahozták a legsúlyosabb ötvenes éveket idéző Rákosi-papagájkommandó propagandát, birtokukba vették a teljes vidéki sajtót és az interneten is sorra foglalják el a számukra kellemetlen felületeket, az emberek mégis megpróbálnak a kormánytól független forrásokból tájékozódni.
A maradék magyar független sajtónak és az állampolgárok személyes bátorságának köszönhetően, és Novák Katalin családügyi miniszter meglepetésére, azonban ettől ellentétes folyamatok történnek. Az emberek kérdeznek, mert fokozatosan megtanulják, hogy mit jelent a parlamentarizmus és liberális demokrácia. Kérdeznek, mert értik, hogy miért jó egy társadalom számára, ha demokratikusan választjuk meg vezetőinket, miért jó, ha az állampolgár tájékozott, miért fontos, ha egymástól és az aktuális politikai hatalomtól függetlenül működik az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a rendőrség is.
Elképzelhető, hogy a családügyi miniszter nem érti, hogyan lehetséges ekkora fideszes médiatúlhatalom ellenére sokan mégsem fogadják el a kormányzati propaganda kompakt becsomagolt, elvitelre kész világmagyarázatait. Lehetséges, hogy a külső valóság és a Fidesz által teremtett alternatív narratívák között olyan szélesre nyílt a szakadék, hogy már az aprófalvakban is feltűnik. Ebből viszont az következik, hogy a miniszterasszony elképzelése szerint a nem kérdező, szótlanul robotoló és adóját befizető, nem tájékozódó emberek a nemzetállami modell ideái. Ez lehet az egyik magyarázata, hogy miért rombolja a Nemzeti Együttműködés Rendszere az oktatás színvonalát. Az egy kötelező tankönyvtől kezdve az egyetemi autonómiák szétverésén, a tanárok megnyomorításán át a CEU és az MTA, az SZFE elüldözéséig és megsemmisítéséig.
Érdekesség, hogy a Fidesz mennyire szeret beszélni a szabadságról, sőt “keresztény” szabadságról, jelentsen itt ez a jelző most bármit is. De mitől lenne szabad az a társadalom vagy ember, akire választott minisztere rácsodálkozik, hogy kérdez, érdeklődik a köz dolgai iránt? Miféle szabadság az, ha politikusok akarják az alkotmányban előírni, hogyan kell létezni, egy nőnek vagy férfinak mi a dolga, szerepe? Ez az erőszakos akarat nyilvánul meg az állam részéről a különböző állami támogatások különös szabályozásában is. Ez a kormányzati politika, ezek a miniszteri mondatok az emberek lenézését is jelentik. Mert a magukat konzervatívoknak valló emberek nézik le a népet, amikor azt gondolják, hogy csak az általuk képviselt modell lehet az üdvös és a polgárok nem képesek szabadon megválasztani életmódjukat.
Két dologban azonban igazuk van. A nemzetállamok jelentősége és a patriarchális társadalom valósága visszaszorulóban. De nem a “genderideológiai aktivisták” a “migránsok” és “Soros György” titkos összeesküvése és terve, hanem a szabad piacgazdaság törvényszerűségei miatt. Amelyben mindannyian élünk. Plasztikusan szólva: a Budapest Pride által képviselt szabad és nyílt társadalom nagyobb piaci értéket képvisel, mint a “Békemenet” felbuszoztatott és gazdaságilag többnyire inaktív közönsége. Egy piacgazdaságban nem lehet profitot teremteni a rasszizmusra vagy a szexizmusra építve. A profitorientált cégek pedig a társadalom által tükrözött valóságra reagálva keresik a profit lehetőségét. A fehér hetroszexális férfi által vezetett apa-anya-gyerekek patriarchális családmodell visszaszorulóban, mert az általános modernizáció miatt mi, emberek találunk – önszántunkból vagy kényszerűségből – magunknak egyre több életvezetési stratégiát és identitást.
Természetesen ez a fejlemény nem jelenti a konzervatív elképzelések az ún. “hagyományos szerepek” végét, senki nem akarja eltörlésüket. Azt viszont a konzervatívoknak kell belátni, hogy az általuk képviselt életvezetési stratégia napjainkban már csak egyike a sokféle életmódnak. Nem válhatnak többé egyetlen megfelelő és igaz életformává, akárhogy is próbálják ezt most az alkotmány átírásával is a magyar társadalmra erőszakolni. Ez a kijelentés természetesen igaz a többi társadalmi elképzelés modelljére is. Az ún. “hagyományos” vagy “normális” életforma csak egy a sok életforma közül a társadalomban. Akár tetszik ez nekik, akár nem. De a különböző életformák képesek lehetnek, sokszor egymással kooperálva, egy jól működő társadalomban egymás mellett élni. Ezt hívjuk nyílt társadalomnak.
És ez nem jobb és baloldaliság kérdése, ez 21. századi civilizációs minimum. Ez az, amit minden Fidesz-szavazónak is látni kell, hogy ha ezt a jogállami-demokratikus akadályt nem ugorjuk együtt meg, akkor Európa lemond rólunk, mert saját magunkat távolítjuk el attól a közösségtől, ahová a 10. században, a korabeli civilizációs, akkor keresztény államiság minimumát elfogadva a középkori hungarus királyság is csatlakozott István király vezetésével. Akkor a keresztény alapú államszervezet segített a magyar pogány törzsek civilizálásában, ma a 21. században a jogállami értékek és a plurális demokratikus államszervezet az a keret, ami segíthet a magyar társadalom modernizálásban kulturális színvonalának emelésében.
Magyarország ezeket a polgári vívmányokat nem tagadhatja meg. Egy modern magyar polgár egyszerre lehet büszke az Ómagyar Mária-siralomra és a Vizsolyi Bibliára, és az 1848-as szabadságharc, az 1918-as őszirózsás és az 1956-os forradalom demokratikus vívmányaira és akkor elbukott törekvéseire. És a 1990-es demokratikus rendszerváltásra is, annak minden hiányosságaival. Egy nemzet önbizalmát nem hamis és délibábos nagyságának megfestésével érheti el, hanem az egyéni képességek kibontakozásának segítésével és egy működő társadalom létrehozásával. Mert nem bonyolult adminisztratív trükköknek álcázott célzott politikai támogatásoktól, de egy ilyen nyílt társadalmi, demokratikus légkör és igazságos közteherviselés kialakításával fog több gyermek is születni.
A gondolkodásbeli és patriarchális rendszerszintű elnyomás sok álmot szül. Ahogy ifjabb Martin Luther Kingnek is volt egy álma, úgy sok magyar álmodik egy olyan Magyarországról, ahol fair, demokratikus közegben, gyarapodó, szabad állampolgárok sokasága alkot egy színes közéletet. Egy olyan ország nem “normális”, ahol nem ismerik el a homoszexuálisok jogegyenlőségét. Bármelyikünk gyerekéről kiderülhet, hogy LGBT-ember, és egy jogfosztott helyzetben az állam olyan légkört teremt, hogy a potenciális szülők nem érzik jogbiztonságban a gyermekük jövőjét. Nem lehet olyan országban termékeny módon élni a 21. században, ahol a szabad gondolatot és akaratot korlátozni akarják.
Vezető képünkön a Budavári Szent György hotelben 2020 november 20-án tartott Budavári Fórum rendezvény szereplőit látják, balról jobbra: Huth Gergely a Pesti Srácok főszerkesztő, Novák Katalin családügyi miniszter, Bayer Zsolt a Hír TV műsorvezető, a Magyar Nemzet publicistája.
Írta: Bőtös Botond
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!
Egy hónap múlva ezrek fognak meghalni naponta, a tanítási szezon 2021 áprilisában indulhat újra a koronavírus miatt, jósolja Jaroslav Flegr...
Szlovákiában élénk figyelemmel követik a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskola (SZFE) diákjainak ellenállását az illiberális hatalommal szemben. A maroknyi csoport...
Befejeződött a Károly-híd után második legrégebbi prágai híd rekonstrukciója. A Negrelli viadukton három év felújítási munka után hétfőtől újra indul...
Csütörtökön éjfélkor jár le a Székely Nemzeti Tanács európai uniós aláírásgyűjtő kezdeményezése. Az ellenzéki pártok nem képviselnek egységes álláspontot a...
