.

„A határtalan tolerancia szükségszerűen vezet a tolerancia eltűnéséhez. Amennyiben ezt a toleranciát kiterjesztjük azokra is, akik intoleránsok, ha nem állunk készen megvédeni toleráns társadalmunkat, akkor a tolerancia velünk együtt lesz megsemmisítve. Éppen ezért a tolerancia nevében jogunk van nem tolerálni az intoleranciát.”

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]
A fenti idézet Karl Popper oszták-brit filozófustól származik, aki egyébként Soros György amerikai spekuláns és üzletember egyik eszmei példaképe és az általa anyagilag is támogatott nyílt társadalom elvének egyik korai megfogalmazója volt. Igen, Popper érthetőbben és rövidebben annyit mondott, ha a közös klub játékszabályait elfogadod, akkor játszunk veled, ha ellene vagy, akkor nem tudunk veled mit kezdeni és fellépünk ellened. Ennek a popperi elvnek napjainkban azok az antifasiszta felvonulások a mindennapi manifesztációi, amelyek elsősorban Nyugat-Európában, de Közép-Európa egyes városaiban is rendszeresen előfordulnak évente. Írtam is róluk:

Nácik, kifelé Brnóból! – Így blokkolják a szélsőjobbot Csehországban

Félelem és erőszak Pozsonyban – Ide vezet a bevándorlásellenes propaganda

Mindez csak annak kapcsán jutott eszembe, hogy hétfőn, az Attila úti Gösser sörözőben Bayer Zsolt meghívására leült az asztalhoz politikus, politikai aktivista és civil szervezetből érkező munkatárs. Szándékosan írtam rosszul az esemény kezdeményezőjét, hiszen azt a tényt már csaknem mindenki elfelejtette, hogy eredetileg a TASZ két munkatársa szeretett volna szót váltani egy kávé felett Bayer közíróval. Csakhogy a magyar nacionalista-populista politikai tábor hivatásos uszítója ügyesen átkeretezte az eseményt, és hétfő délelőtt már ő tetszelgett, ragyogó arccal, a meghívó szerepében.

A beszélgetést végül csak utólag néztem meg, amikor Bodoky főszerkesztő megkért, hogy írjak egy összefoglalót az eseményről, én ugyanis nem szerettem az eseményt. Természetesen tiszteletben tartottam azoknak a kollegáimnak és elvbarátaimnak a véleményét akik úgy döntöttek, hogy elmennek az eseményre, vagy csak szóban kifejezve támogatták a rendezvény megtartását. Az Átlátszó szerkesztőségében sem vagyunk minden kérdésben azonos véleményen, más vallásúak, vagy éppen ateisták vagyunk, van aki szereti a focit, és van aki nem, de ami közös bennünk, hogy a plurális demokrácia alapelveit elfogadjuk.

Szelídek vagyunk, de nem hülyék

De ahogy egykor egy keresztény deák is a szelídséget és a másik ember szeretetét, elfogadását tanulta meg a Biblia tanításaiból, úgy napjainkban egy liberális, toleráns egyén sem szereti ha hülyének nézik és visszaélnek a véleménnyilvánítás szabadságával. Az én értelmezésemben ugyanis ezt történt. Van egy ember, aki ezer szállal be van kötve a jelenleg is csaknem teljesen egyeduralmat gyakoroló állampárt legfelsőbb köreibe, rendszeresen körbehaknizza e hatalom propaganda-szócsöveinek tartott tévéket és rádiókat, valamint fellép a párt rendezvényein és évtizedek óta intoleranciát hirdet.

Mondjuk ki: ma Bayer csak azért nincs börtönben, mert a hatalom védi és ő maga ügyesen hekkeli folyamatosan a plurális társadalom maradék nyomait. Legutóbb – és ez volt a kávézás kiváltó oka is – a civil szervezetek tagjainak vérében és taknyában törölte volna fel a padlót és verte volna össze pofájukat, majd amikor a felháborodás hatására gúnyosan bocsánatkérést imitált. Értik, ugye, hogy pontosan mi történik? Jön ez a bátor ember, és amikor az őt etető kormánypárt törvényileg térdre kényszerítette a nem kormányzati szerveket, ő nekifutásból, lendületből még jól fejbe is rúgja őket – virtuálisan. Korrekt. Ja, nem.

De ki néz hülyének kit? 

Azért írom le ezeket a gondolatokat, mert hétfőn Bayer Zsolt engem is megszólított kávézás közben. A plurális társadalom elpusztítására tartott Pesti Srácok nevű kvázimédia még márciusban összegyűjtött, majd a napokban újra megpörgetett néhány, első látásra hasonlóan agresszív és vállalhatatlan idézetet újságíróktól, aktivistáktól különböző internetes fórumokról. Nem irigylem azt a gyakornokot, akinek a melót kiadták, mindenesetre rátalált egy a tumblr-en reblogolt néhány mondatomra. Hangsúlyozom: a felület egy klasszikus trolletető, ahová a magyar politikai paletta minden sarkából összefújta a többnyire álneves szemetet a szél: nácik, komcsik, libsik, konzik, szocik, kerdemek nyírják, ugratják és néha doxxolják egymást.

A PS által kiszúrt és a Bayer által hétfőn idézett mondataim egy ilyen ócska szócsata hevében hangoztak el, amely semmiképp nem vitapartnersimogató, de az adott kontextus keretében értelmezhető, a kutya nem foglalkozott vele. Hangsúlyozom: nem az Átlátszó felületén nyilvánultam meg, ráadásul egy szándékosan túltolt kommentben. Hülye voltam, mert nem gondoltam arra, hogy vannak rosszindulatú emberek, akik ezt megpróbálják ellenem és a felület ellen, ahová írok, kihasználni, lejáratni. Máris hallom az olvasót, gyerek, inkább ástad volna fel a földet a kertben, jobban járunk – és igaza is van. Miután a mondatok eredeti kontextusából kikerülve, más (többlet) értelmet nyertek, ezért, akiket megérintett, azoktól itt, nyilvánosan is elnézést kérek, se IFA-m, se lapátom nincs, csak egy drótnélküli klaviatúrám.

Bayer a kávévita során ügyesen taktikázott, megpróbálta vállalhatatlan szavait összemosni, egyensúlyba rakni a netről kikukázott írott szeméthegyből. De Bayer nem az internet hátsó udvarán hányta oldalba a csűrt, hanem telibe, a főkaput. Ellentétben vele, én nem a hatalom biztos sáncai mögül pofázok kifelé, következmények nélkül. Azért írom az Átlátszóra cikkeim, hogy utánajárjak az igazságnak, a szó 1789-es értelmében, amikor a valóság még találkozik a leírt szavakkal. És egy értelmesen keretezett vitában szívesen elvitatkozom bárkivel, aki ellentétben velem, nem kevesebb nacionalizmust a társadalomban és nem több polgárjogi egyenlőséget szeretne az Alkotmányban látni.

Tiszteljük a másik véleményét!

De Bayerral nem ültem volna le egy asztalhoz, mert hétfői vitapartnereinek nem adta meg azt a minimumot, amit ő megkapott tőlük. Mert Bayer nem adja meg a tiszteletet a tényeknek, amelynek nincs alternatívája. Ez pedig azért lenne fontos, mert e tiszteletre épülve jött létre az emberi élet minőségének az a magas szintje, amelynek a történelem során egyelőre nincs párja. Az igazság tisztelete nélkül azok a platformok sem jöhettek volna létre, amelyeken – micsoda paradoxon ez! – ma Bayer ezt a igazsággyilkosságot a plurális társadalom ellen minden nap műveli. (Erről és polgártársaink alternatív igazságértelmezéséről bővebben itt írok.)

Végül, talán meglepő, de ennek ellenére, szerintem Bayert nem betiltani kell vagy megbüntetni, hanem világos és érthető szavakkal és a digitális tér új tipusú aktivitásának eszközeivel megjelölni, védekezni ellene. Azt elfogadom, hogy voltak és vannak választások, ahol hazugsággal lehet nyerni, de abban egészen biztos vagyok, hogy az igazság védelmezői többen vannak, mint azt gondolnátok.

Bőtös Botond
[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]