Pünkösd óta hivatalosan is szövetségben áll a multikulturalizmus és a kereszténység. E szövetség története a karácsony ünnepével, Jézus születésével kezdődött, Húsvét ünnepével, Jézus kereszthalálával és feltámadásával folytatódott és a Pünkösd ünnepével, a Szentlélek eljövetelével teljesedett be. Orbán “kereszténydemokráciája” ezt az üdvtörténetet érti félre és tagadja meg.

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Etnocentrizmus – „Magyarország a magyaroké!” – és vallási türelmetlenség – muszlimellenesség – ez jellemzi az utóbbi években a magyar közbeszéd nem elhanyagolható részét. Európában mindenhol megerősödött a homogenitásra és a másság kirekesztésére épülő politikai kultúra. Ez a fejlemény meglehetősen szembe megy eddigi demokratikus élményünkkel, amely fő jellemzője az volt, hogy mindenki szabadon mondhatta azt, amit akart, és hihetett abban, amiben csak akart.

Az európai általános jobbratolódás élménye különösen erős Magyarországon, ahol 2010-ben a demokratikus berendezkedést leváltva illiberális, autoriter államot épített ki a demokratikus (2010) módon megválasztott Fidesz-KDNP szövetség.

Orbán Viktor és serege a magyarországi környezet meghódítása után európai portyára indult: friss fejlemény, hogy a Fidesz harmadik kétharmados győzelme után hivatalosan már nem az illiberalizmus, hanem a kereszténydemokrácia nevében terjesztik a “keresztény Európa” megvédésére felszólító, konfliktusokat provokáló politikájukat.

De beszélhetünk-e keresztény politikáról? A keresztény hit és kultúra a másság betiltásáról és üldözéséről szólna? Pünkösd ünnepe ezekre a kérdésekre is választ ad.

Ahhoz, hogy megértsük a multikulturalizmus és a kereszténység szövetségét és Pünkösd ünnepének üzenetét, ismerni kell azt a történelmi kort is, amelyben a korai keresztények megkezdték tevékenységüket. Ez a környezet az ókori Római Birodalom volt, amely a mai Szudántól a skót partokig, a mai Marokkó területétől Pannonián át az Arab Öbölig tartott, kisebb-nagyobb változásokkal, évszázadokon át.

A görög és római civilizáció isteneinek pantheonja, az évezredes történelemmel rendelkező egyiptomi civilizáció, az arab filozófusok működése, a perzsa Mithras és Zoroaszter kultusz, és számos egyéb pogány istenek, Dionüszosz, Vénusz, Adonisz kultuszának gyakorlása jellemezte kulturálisan ezt a kiterjedt területet, ahol később a keresztény vallás is elterjedt, és vált a Római Birodalom hivatalos vallásává.

Ez a multikulturális közeg alkotta az egyetemes keresztény vallás és kultúra alapjait, amelyre épült később a római katolikus pápasággal teljesen összefonódott európai világi politika és kultúra, amely a 18. századtól a Francia Forradalom korszakától és az egyetemes emberi jogok kiterjesztésével a mai világi berendezkedés alapjait is lerakta.

A multikulturalizmus keresztény gyökerei

Kezdjük az elején, az Ószövetséggel, amelyből megtudhattuk, hogy Isten megmutatta a zsidóknak a Szent Földet, és törvényeket adott “választott népének”. Ezek a törvények nemcsak morális, de kulturális szabályok is voltak, amelyek alapján a zsidók megtanulhatták, hogyan öltözködjenek, mit egyenek és hogyan imádkozzanak Istenükhöz. Nem meglepő: e törvényeket és szokásokat a zsidók egy jó része a mai napig megtartotta.

De az Ószövetségben olvashatunk arról is, mit mondott népének Isten a menekültekről és a földjükre bevándorló emberekről:

“Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3 Mózes 19:33-34)

Az isteni törvény értelmében a bibliai Izrael földjén a menekülteket befogadták, honfitársaikként kezelték, de elvárták, hogy az emigránsok a zsidó törvények és kultúra szerint éljenek, néhány kisebb kivételtől eltekintve, például: kóser ételekre ez a megkötés nem vonatkozott.

De a keresztény hagyományok nem csak az Ótestamentumra épülnek, mert az üdvtörténet szervesen folytatódik az Újszövetségben, amely a karácsony ünnepével, Jézus születésével kezdődött, Húsvét ünnepével, Jézus kereszthalálával és feltámadásával folytatódott és a Pünkösd ünnepével, a Szentlélek eljövetelével teljesedett be.

Márpedig egyetemes keresztény hagyományokról az Újszövetség tanítása nélkül értelmetlen beszélni, mert az ószövetségi isteni törvények betartása nem elégséges, hogy valaki kereszténnyé váljon. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus követése és a kereszténységhez való csatlakozás nem a zsidó kulturális hagyományok kizárólagos követését jelenti. Ezt így fogalmazza meg Pál apostol a Galatákhoz írt levelében:

„Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” (Galatákhoz 5:2-6)

Ez a páli érvelés már nem törzsi vagy nacionalista szemléletű, mert például a körülmetélkedés, mint (zsidó) kulturális hagyomány már nem játszik szerepet a domináns kultúra – ti. a kereszténységhez – elfogadásában. Másképp foglamazva: Pál apostol itt nem exkluzív, de inkluzív módon érvel: a kereszténység – és Jézus Krisztus elfogadása – szempontjából a kulturális jegyek más lényegtelenek, számára kereszténynek lenni és a keresztény kultúrához tartozni üdvtörténeti kérdés.

A szentlélek eljövetelével – ez Pünkösd fő üzenete – nem számított többé, hogy valaki milyen kulturális hagyományt képvisel, kereszténnyé akkor válhat az ember, elfogadja Isten megmentő kegyelmét és Jézus kereszthalálát.

A multikulturalitás és a kereszténység egymásra talált.

A korai keresztény közösségek összetétel is ezt tükrözte vissza: különböző kultúrákból érkezők voltak jelen gyakran ugyanabban az egyházban, és ez nem jelentett problémát. A kereszténység első apostolai nem törzsi vagy nacionalista jellegű érveket használtak a térítéshez, ha valaki el akarta fogadni a kereszténységet, akkor nem kellett ezzel párhuzamosan a római kultúra képviselőjévé is válnia, nem kellett egy nyelven beszélniük. Sőt, éppen ellenkezőleg: amikor a jeruzsálemi templomban a görögök és a zsidók között ellenségeskedés tört ki, az első apostolok – mai szóval – kirúgták a gyűlölködőket.

Az első keresztények ráadásul olyan misszionáriusok voltak, akiknek működése és pályája nagyban függött a migrációtól is. Pál apostol, a mai Törökország területéről származó zsidó származású misszionárius gyakran térített a mai Görögország területén is. A kereszténység nem egyes népeknek szólt, hanem az egész emberiség számára, minden egyes ember számára egy lehetőség az örök élet elnyerésére – a Biblia tanítása szerint. 

A szentlélek által kitöltött első apostolok küldetése nem földrészek meghódítása, országok leigázása vagy más vallású emberek kirekesztése, meggyilkolása volt.

A későbbi korokban ez volt a félreértés egyes számú oka – Constantinus császártól kezdve Amerika felfedezésén keresztül a mai politikai pártokig, amelyek a kereszténység nevében nyilatkoznak meg – amiért a keresztény vallás küldetése félrement, vérrel szennyeződött be. Erről tanúskodik az inkvizíció és az erőszakos gyarmatosítások története, és ennek a félreértésnek állítanak örök figyelmeztető emléket a középkori keresztény Európa zsidó gettói egészen a 20. századi Lengyelország területén taláható egykori náci gázkamrák is.

A „nemzetek felettiség” ma sokak fülében rosszul csengő kifejezés ott volt és ott van a keresztény kultúra és vallás megszületésének legelső pillanatától kezdve, nemcsak a Bibliában, de az emberiség történelmében is. Fontos tudatosítani: a propaganda állításával szemben – napjaink bizonytalan hangulatát – nem a „nemzetek felettiség” hozta el, hanem az emberi civilizáció és technikai fejlődés felgyorsulása és az ezzel párhuzamosan a globális folyamatok felerősödése. A nemzetek felettiség a ókori keresztény misszionáriusok és a keresztény kultúra valódi öröksége, amely megjelenik a mai Európai Unió sokszínű szellemiségében is.

Pünkösd ünnepéről azért is fontos beszélni, mert világosan megmutatja, hogy a Fidesz és Orbán Viktor “kereszténydemokráciája” valójában nem érti az egyetemes keresztény hagyományt, megtagadják az üdvtörténetet és teljesen félreérti a Biblia tanítását, amikor törzsi, nacionalista hagyományok fontosságát és állítólagos védelmét hangoztatja.

Írta: Bőtös Botond

Akarsz róla beszélni? Kövesd olvasóink fórumát az Átlátszó-klub Facebook-oldalát!

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom