Eljött a Húsvét is, tojás és nyúl, nagy zabálások rokonoknál és a locsolkodás. Orbán Viktor szerint “a sorosisták” és “a migránsok” fenyegetik hazánkat. Ez lenne Húsvét? Valójában mi a legnagyobb keresztény ünnep üzenete 2018 tavaszán, nekünk, magyaroknak, bárhol is élünk a világon?

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

Megfeszítettek a kereszten kétezer évvel ezelőtt egy embert, mert kiállt az igazságért. Csakhogy ez az ember – a keresztény tanítás szerint – feltámadt halottaiból. Tanításai túlélték, amelyek a mai napig tömegeket szólítanak meg. A keresztények legnagyobb ünnepén Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezünk.

Az igazságosságért folytatott küzdelem vagy az igazságérzet érvényre juttatása az emberiség történetében kezdetektől megtalálható. Egy igazságosabb társadalmi berendezkedésre való törekvés és a társadalom tagjai közötti tisztességesebb együttműködés szándéka több száz éve hajtja előre a homo sapienst, mintha ott lenne génjeinkben. Mert ha egy társadalom nem működik igazságosan, akkor az előbb-utóbb összeomlik, és a magukra hagyott polgárok e társadalmi katasztrófákat csak nehezen élhetik túl, üzeni ez a keresztény hagyomány.

Jézus kereszthalála és feltámadása az igazságról és igazságosságról is szólt, tehát a húsvét egyben a halál feletti győzelmet is jelenti a keresztény kultúrkörben: Jézus életét adta az emberiség bűniért.

Ez egyben a keresztény kultúrkör hagyományának alaptörténete is: miután Isten megteremtette az embert, amely nem hallgatott az isteni parancsra, és bűnbe esett – Ádám és Éva története – az Isten elküldte egyszülött fiát, Jézus Krisztust a Földre, hogy feláldozza magát bűneinkért. Ez a történet még az Ószövetségben indul, és az Újszövetségben fejeződik be, amelyben Isten fiának születését – Karácsony – életét, és példabeszédeit követhetjük végig, egészen haláláig – keresztrefeszítés, Nagypéntek – és feltámadásáig – Húsvétvasárnap – és végül a Szentlélek eljöveteléig, Pünkösd napján.

Napjainkban, e keresztény üzenet egyik legfontosabb hordozója a római katolikus pápa, Ferenc, aki valóságos globális világsztárrá változott az emberi igazságosság keresésének ösztönös akaratának fényében. Utoljára, ennyire népszerű talán II. János Pál pápa lehetett, noha a két pápa két különböző történelmi korszakban működött, amelyben mások voltak az emberiség történelmi kihívásai.

II. János Pál

A lengyel pápa a hidegháborúban élte fénykorát és a Moszkva által vezetett kommunista világrend ellenfele volt. Nem véletlen, hogy II. János Pál az egykori szocialista országok politikailag és vallásilag is elnyomott vallásos polgárai között elképesztő népszerűségnek örvend a mai napig. Sokan a mai napig úgy emlékeznek a kelet-európai pápára, akinek Ronald Reagan amerikai elnökkel kötött “Szent Szövetségében”, nagy érdemei voltak a Szovjetunió és a kommunista tábor felbomlásában.

Kelet-Európa 1990 után az euroatlanti világ részévé vált, a személyes szabadság kivívása egyben a szabad vallásgyakorlást is jelentette a régióban. És a történelemnek sem lett vége, az elmúlt csaknem három évtizedben a világ fejlett részein gyökeres társadalmi, gazdasági, technológiai változások szemtanúi lehettünk. A szabad világot ma már nem a kommunista Szovjetunió, hanem szűk gazdasági csoportok túlhatalma, maffiaállamok, oligarchák, és szabadság-ellenes, fasizálódó rezsimek fenyegetik.

I. Ferenc

Az sem véletlen tehát, hogy napjaink pápája már az új típusú elnyomások ellen szólal fel. Ezek, illetve kérlelhetetlen kapitalista kritikája, a környezetvédelem fontosságának hangsúlyozása, illetve a menekültekkel való emberséges bánásmódra való felhívása miatt Ferenc pápa a nemzetközi, szekuláris baloldali mozgalmak lelkesítő figurájává vált. És mindezt úgy érte el, hogy nézetei megmaradtak hagyományos katolikus alapokon.

Ahogy János Pál pápa esetében Kelet-Európa volt meghatározó élmény, úgy Ferenc pápa esetében sem tekinthetünk el származási helyétől, a latin-amerikai közegtől sem.

A megváltozott globális világrendben léterejött új nemzetközi kontextus magyarázza, hogy Ferenc miért a radikális baloldali felszabadítási teológia hangján szólal meg például a kapitalizmusról szóló kritikai diskurzusban, amely – jegyezzük meg, egymás között – sokkal közelebb áll az egyház hivatalos tanításaihoz is. Ferenc pápa egyszerűen csak „komolyan veszi”, amit a Bibliában leírtak, és a hívek számára a bibliai tanítások következményeiről is beszél. Például:

Kiért halt meg Jézus?

Mindenkiért. Ezzel szemben létezik ugyanis olyan „keresztény” narratíva, amely azt állítja, Isten Fia nem minden emberért halt meg a kereszten a Golgota hegyén. Csakhogy ez az értelmezés figyelmen kívül hagyja például éppen azokat a újszövetségi történeteket, amelyek pontosan arról szólnak, hogy az emberi törvények értelmében is bűnös emberekért – vámszedők, paráznák – jött el a Földre Jézus, és akikre korábban a farizeus papok azt mondták, hogy nem kaphatnak megváltást.

Kicsit hátrébblépve, a Biblia alapján (például: I. Tim, 2. 5-6), azt is tudjuk, a Húsvét üzenete, hogy Jézus minden ember bűneiért meghalt a kereszten, nemcsak a keresztényekért, de a muszlimokért, zsidókért, ateistákért, legyenek azok bármilyen ideológiai beállítottságúak vagy bőrszínűek, vagy kövessenek el bármilyen kis-, vagy nagy bűnt. Tehát a keresztény tanítás értelmében, a legbrutálisabb tömeggyilkosok és terroristák is örök életet nyerhetnek, ha az illető megbánja bűneit és elfogadja a jézusi tanításokat.

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (I. János, 2.2)

Ez a keresztény univerzalista szeretet üzenete, és ennek szellemében nem tesz különbséget menekült és menekült között Ferenc pápa sem. Ezt a tiszta vallási szemléletet ferdíti el aztán a politikai értelmezés, amely újabban nem csak az európai szekuláris társadalmakat, de a különböző keresztény egyházakat is megosztja.

Itt különböző szintekről beszélhetünk a teljes elutasítástól kezdődően a „keresztény menekültekkel semmilyen problémám nincs” álláspontjától egészen azokig, akik nem tesznek különbséget menekültek között vallásuk és bőrszínük alapján, minden embert egyformán kezelnek, származási helyüktől függetlenül, mert az úgy emberséges.

Fideszkeresztények

Amíg az első két álláspont apriori mutatja a nem keresztény (értsd: muszlim) menekültek elleni előítéletességet, illetve a keresztény egyházi körök, értelmiségiek egy jó részének radikális teológiai hiteltelenségét. Ez az új típusú, politikai keresztény értelmezés jelenik meg Magyarországon a miniszterelnök világértelmezésében és a kormánypropagandista narrratíva-gyártók cikkeiben is. Orbán számára a kereszténység nem hit és hagyomány, hanem egy politikai tool, egy eszköz, amely ideológiai hátteret próbál biztosítani kirekesztő és gyűlölködő politikájuknak.

Orbán a “keresztény Európa” fogalmát ma már nem európai kereszténydemokrata politikusként értelmezi, hanem szélsőjobboldali, kirekesztő alapon: civilizációk és kultúrák harcát vizionálja. Áll a stadion, pöfög a kisvasút, megelevenedett végül az Egri Csillagok is, és a csehszlovákok helyett a muzulmánok jönnek.

Mindez nem véletlen. Az orbáni illiberális állam ideológusai tudatosan keresik a kapcsolódási pontokat és építik politikájuk nemcsak a putyini Oroszország nacionalista-imperialista mintáira, de az amerikai, vallásos szélsőjobboldal elméleteire is. Ma az ultrakonzervativizmus és a tradicionalizmus egyik központja az Egyesült Államokban van.

Massimo Faggioli teológus és történész állítja: az amerikai katolicizmus főáramát felfalta a vallásos jobboldal. Nem véletlen, hogy ma olyan rendhagyó figurák nevezik magukat katolikusnak, mint például Steve Bannon, Trump egykori tanácsadója vagy Milo Yiannopopoulos, szélsőjobb troll. A Ferenc pápa elleni szimbolikus harc egy másik jellegzetes figurája Raymond Burke bíboros St. Luis egykori érseke. Ő szintén Donald Trump híve és a vallásos jobboldal egyik kedvenc hivatkozási pontja.

Teokratikus rendszer

Az amerikai katolikus egyházon belüli konfliktusok sorába illeszkedett a 2017 nyarán a Vatikán-közeli La Civiltà Cattolica folyóíratban megjelent írás is, amely élesen kritizálta az amerikai ultrakonzervatív katolicizmust, és egyenesen a dzsihádhoz hasonlította tevékenységüket. A cikk bírálta továbbá a konzervatív katolikusok és az evangelista fundamentalisták közötti együttműködést is, amely együttműködés célja egyfajta teokratikus rendszer kiépítése.

E teokratikus rendszerben a vallás az autoriter politika támasza, amely ideológiai hátteret biztosít a politika céljainak elérésében.

Antonio Spadaro, a La Civiltà Cattolica főszerkesztője a cikket figyelmeztetésnek szánta. Szerinte e katolikus dzsihád körök össze szeretnék kötni a konzervatív katolicizmust egyfajta apokaliptikus jellegű jövőképpel, amely olyan összeesküvéselméletekről arról szólnak, miszerint a neomarxizmus, a nyugati liberalizmus, és a gender-elméletek elpusztítják a nyugati civilizációt és konfliktusokat robbantanak ki civilizációk között. Nem mond mást a magyar miniszterelnök sem, amikor népvándorlásról, hanyatló Nyugatról, a keresztény kultúra megvédéséről beszél.

Ma még nem vagy csak korlátozottan láthatjuk, hogy ez a katolikus mázzal leöntött szélsőjobboldali, új típusú pogányság, és keresztényellenesség milyen maradandó károkat fog okozni a magyar társadalomban vagy máshol a világon. Ami biztos: a humanista keresztény tanításokhoz közelebb álló vallásértelmezés és az illiberális, ultrakonzervatív keresztényi értelmezés közötti szembenállás a közeljövőben élesedni fog, de a vallásos szélsőjobboldal hegemónikus törekvései zátonyra futnak, és a kereszténység soha nem lesz azonos az autoriter ultrakonzervativizmussal.

Ez az idei Húsvét üzenete is, amely minden évben, így 2018-ban is, megérkezett hozzánk. A magyarok számára a Húsvét üzenete az, hogy megannyi újpogány rítus és törzsi gyűlölködés közepette kezdjenek el hinni a feltámadásban, az igazság és az igazságosság visszatérésében. Minden olvasónknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Írta: Bőtös Botond

Akarsz róla beszélni? Kövesd olvasóink fórumát az Átlátszó-klub Facebook-oldalát!